A “The Secret” elképesztő baromságai

Utálom a The Secretet. Tessék, kimondtam. Tudom, hogy önfejlesztő blogger vagyok, és mindent könnyednek, légiesnek és kakis viccekkel teli kéne tartanom, de bassza meg – utálom. Ez egy szörnyű könyv. És ezt ki kell mondani.

Az elmúlt évszázadban minden generációnak volt egy áttörő önsegítő könyve, amelyből bazillió példányt adtak el, és néhány millió ember pénztárcáján keresztül buldózerolt. Napoleon Hill Gondolkodj és gazdagodj című könyve volt az első 1936-ban. Norman Vincent Peale A pozitív gondolkodás hatalma című könyve volt az, körülbelül 20 évvel később. Aztán a 80-as években jött Tony Robbins Unleash the Giant Within című könyve. Legutóbb Rhonda Byrne A titok című rövid és lényegre törő olvasmánya, amely a (nem) híres “Vonzás törvényét” írja le.

A vicces dolog ezekben a könyvekben az, hogy többé-kevésbé mind ugyanazt mondják: törődj a saját gondolataiddal, maradj pozitív és összpontosíts a céljaidra, hagyd figyelmen kívül az önbizalomhiányt és a kritikát, vizualizáld és koncentrálj arra, amit akarsz, és végül meg fogod kapni.

Minden könyv a maga generációs éllel közelíti meg ugyanazt az alapvető gondolatot. Hill könyve, amely közvetlenül a nagy gazdasági világválság után jelent meg, elmélyülten a pénzkeresésre és a meggazdagodásra összpontosított. Peale műve, amely a második világháború után jelent meg, a nyugodt és boldog családi élet megteremtésére összpontosított, jó kapcsolatokkal. Robbins könyve, a baby boomerek életközépi válságának bibliája a 80-as években, az önmegvalósításra és a saját lehetőségeink kiélésére összpontosított.

Nem meglepő tehát, hogy Byrne munkája, amelyet a közösségi média/okostelefon korszakában indított el, a nárcizmus és az “én vagyok az univerzum közepe” szemszögéből közelíti meg ugyanazokat a régi eszméket. És mégis, míg az előző könyvek mindegyike tisztességes vagy akár egészen jó tanácsokkal szolgál a nyújtózkodáshoz, A titok tele van elhibázott klisékkel, ostoba idézetekkel és babonás zagyvaságokkal. Ez a könyv a jogosultság és az önimádat játékkönyve, és úgy gondolom, hogy bárki, aki elolvassa és komolyan megvalósítja a tanácsait, hosszú távon valószínűleg rosszabbul jár.

Röviden összefoglalom A titok fő pontjait, majd elmagyarázom, hogy sokan miért érzik úgy kezdetben, hogy a tanácsok “működnek” náluk. Ezután elmagyarázom, hogy ez a tanács, bár rövid távon talán jobban érzi magát az ember, hosszú távon végül rosszabbul jár. A cikk végén a pozitív gondolkodás szektás hiedelmeiről szóló néhány gondolatmenetemmel zárom. Feltéve, hogy eljutok idáig anélkül, hogy előbb a fejemet a sütőbe dugnám.

MI AZ A TITOK?

“A Titok” egyszerűen a “vonzás törvénye”. Lényegében a vonzás törvénye azt mondja ki, hogy ami a gondolataidat felemészti, azt végül meg is fogod kapni az életben. Tehát, ha mindarra gondolsz, amit nem akarsz az életedben, akkor csak azt fogod kapni, amit nem akarsz. Ezzel szemben, ha csak azokat a dolgokat képzeled el az életedben, amiket szeretnél, akkor mindent megkapsz az életben, amit szeretnél.”

Míg a korábbi önsegítő szerzők alig vesződtek azzal, hogy megmagyarázzák, miért működik a vonzás törvénye, Byrne szemérmetlenül belemerül valami kozmológiai hülyeségbe. Azt állítja, hogy A titok azért működik, mert az Univerzum energiából áll (és ahogy Einstein tanította, az anyag energiává alakítható és fordítva), és minden energiának van frekvenciája. A gondolataink is frekvenciát sugároznak, és a hasonló vonzza a hasonlót; ezért a gondolataink frekvenciája, legyen az jó vagy rossz, rezonálni fog az Univerzumban lévő más “energiák” frekvenciájával, legyen az jó vagy rossz.

Ha csak az adósság miatt aggódunk, hogy nincs elég pénzünk, és újra és újra azt mondjuk magunknak: “Ezt nem engedhetem meg magamnak”, akkor az Univerzum hasonlóan fog válaszolni, és mindig szegények leszünk. Ha elhiszed, hogy gazdag és gazdag és sikeres vagy, akkor az Univerzum reagálni fog ezekre a rezgésekre, és hamarosan megadja neked a vágyott gazdagságot és sikert. Ha azt hiszed, hogy kövér és egészségtelen vagy, és soha nem leszel egészséges, akkor soha nem leszel karcsú és fitt, mert az Univerzum folyamatosan olyan tapasztalatokkal fog ellátni, amelyek kövéren és egészségtelenül tartanak. Ha azt hiszed, hogy vékony és szép vagy, akkor az Univerzum varázslatos módon egészséges, sovány jóságot fog szállítani – például nyers répát és három órát a futópadon – minden reggel, egyenesen az ajtód elé.

Vagy valami ilyesmi.

Hogyan működik a “TITOK” (Valahogyan)

A Titok valójában csak egy cukrozott változata a “megerősítési torzításnak” nevezett régi pszichológiai fogalomnak. A megerősítési torzítás jól tanulmányozott; a kutatók évtizedek óta ismerik. Sokkal több értelme van, mint a “Gondolatok mint rezgések” elméletnek.

Amberi lényekként korlátozott mennyiségű figyelmünk van mindarra, ami körülöttünk történik. Ezért, akár észrevesszük, akár nem (általában nem), mindig mi választjuk meg, hogy mire fordítunk figyelmet. A megerősítési torzítás az emberi elme azon hajlama, hogy olyan tárgyakat és tapasztalatokat vegyen észre és fordítson nagyobb figyelmet azokra, amelyek megfelelnek a már meglévő gondolatainak és hiedelmeinek. Ezt azon egyszerű oknál fogva teszi, hogy ez biológiailag gazdaságos és hatékony.”

Mindannyian milliószor tapasztaltuk már a megerősítési torzítást, valószínűleg csak eddig nem vettük észre. Például évekig nem igazán figyelsz arra, hogy milyen autót vezetnek az emberek. De aztán eljön az idő, amikor elkezdesz autóvásárláson gondolkodni, és hirtelen észreveszed, hogy az autók márkája és modellje mindenhol ott van. Elkezdesz döntéseket hozni arról, hogy milyen stílusok tetszenek neked, és milyen jellemzők érdekelnek. Azért kezded el észrevenni ezeket a részleteket, mert most először kiemelkedőek és relevánsak a gondolataid és vágyaid szempontjából, míg korábban nem voltak azok.

Vagy mondjuk, hogy egy közeli barátod megtöri a bizalmadat, és hatalmas veszekedésbe keveredtek. Hirtelen azon kapod magad, hogy visszagondolsz, és észreveszel mindenféle kétes és megkérdőjelezhető viselkedést a barátodtól, amit korábban soha nem vettél észre, vagy nem gondoltál rá. Olyan dolgok, amiket el sem tudsz hinni, hogy elnéztél vagy kihagytál. De korábban, mivel bíztál a barátodban, nem vetted észre őket. Most, hogy már nem bízol bennük, észreveszed a vörös zászlók hosszú sorát.”

Lényegében A Titok egy kísérlet arra, hogy a megerősítési torzítást a saját előnyödre fordítsd. Az elképzelés lényege, hogy ha folyamatosan pozitív gondolatokat gondolsz magadról, akkor elkezdesz olyan apró dolgokat észrevenni a tapasztalataidban, amelyek megerősítik ezeket a hiedelmeket, így segítve azok valóra válását. Másrészt, ha folyamatosan negatív érzéseket gondolsz magadról, a környezetedben lévő negatív visszajelzések feltűnnek neked, így rosszabbul fogod érezni magad.

A Titok azt szorgalmazza, hogy az emberek vegyék fel annak a személynek az identitását, akivé válni szeretnének – hogy valóban azt higgyék, hogy már gazdagok, már soványak és egészségesek, már tökéletes kapcsolatban élnek. Lényegében a Titok azt mondja, hogy elég hosszú időn keresztül válj tévesen pozitívvá önmagaddal kapcsolatban, hogy a természetes megerősítési torzításod beinduljon, és csak azokra a dolgokra figyelj az életedben, amelyek megfelelnek ezeknek az új hiedelmeknek.

Ez valóban hasznos lehet – legalábbis kezdetben – olyan emberek számára, akiknek eléggé elbaszott és téveszmés negatív hiedelmeik vannak önmagukról. Az, hogy egyszerűen megváltoztatod a látásmódodat a “mindig szar” helyett a “mindig nagyszerű”-re, valószínűleg elég nagy hatással lenne sok területen néhány emberre.

De egy bizonyos ponton tényleg, tudod, tenned kell valamit…

HOGY “A TITOK” TÖRVÉNYESEN TÖRVÉNYESÍTHET Téged

A Titok valójában azt kívánja, hogy soha ne kételkedj önmagadban, soha ne gondolj a negatív következményekre, és soha ne engedj a negatív gondolatoknak. Ez a megerősítési torzítás szteroidokon, és veszélyes lehet: kockázatos üzleti vállalkozásokat vagy befektetéseket vállalni, figyelmen kívül hagyni egy romantikus partner piros zászlós viselkedését, letagadni személyes problémákat vagy egészségügyi kérdéseket, elkerülni a szükséges konfrontációkat, nem mérlegelni a kudarc lehetőségét a döntéshozatalban, és így tovább. Míg ez a fajta “megtévesztően pozitív” gondolkodás bizonyos (vagy akár sok) helyzetben jobb kedvre derítheti az embert, hosszú távú életstratégiaként teljesen katasztrofális.

Itt csak egy példa arra, hogy a megerősítési előítélet jó szándékkal stratégiája szörnyen rosszul sülhet el: Tegyük fel, hogy a rák gyógymódján dolgozol, és úgy gondolod, hogy az X gyógyszer a tuti befutó. Az X gyógyszer emberek százmillióin, sőt milliárdjain segíthetne, ön pedig gazdag, híres és mindenki által szeretett lenne. Négy kísérletet végzel a gyógyszerrel: kettőből kettő azt sugallja, hogy a gyógyszer működik, kettő nem. De olvastad A Titkot, és azt mondtad az Univerzumnak, hogy megtalálod a rák ellenszerét. Így hát tovább szorgoskodsz az X gyógyszerrel, pénzt, időt, agytekervényeket és értékes erőforrásokat ölsz bele. A negatív eredményeket racionalizálod, mert az önmagadban való kételkedés egyenlő az Univerzumban való kételkedéssel, és senki sem baszakodik az Univerzummal. Pedig az igazság az, hogy nem csak a rák gyógyításához nem jutsz közelebb, de a kutatókat és az orvosokat is egy eredménytelen nyúlüregbe vezeted. És miért? Hogy egy kicsit jobban érezd magad a bőrödben?

Egy másik példa a szerelmi életed. Lehet, hogy azt a “gondolati frekvenciát” küldöd az Univerzumnak, hogy olyasvalakit szeretnél, aki kedves, nagylelkű és figyelmes. Hamarosan találsz valakit, aki kedvesnek, nagylelkűnek és figyelmesnek tűnik, és a holdudvaron túl vagy, bepisilsz a nadrágodba az izgalomtól az új szerelmedből kiszivárgó csoda-szósz miatt. De valójában, bár az új partnered kedves, nagylelkű és figyelmes, egyúttal eléggé elcseszett is. És az “illuzórikusan pozitív” gondolkodásmódodban úgy döntöttél, hogy figyelmen kívül hagyod ezeket a piros zászlókat és a potenciálisan szörnyű viselkedésformákat, és belemerültél egy olyan kapcsolatba, ami körülbelül annyira jót tesz az érzelmi stabilitásodnak, mint a Katrina hurrikán a New Orleans-i gátaknak. És nem, George Bush még mindig nem törődik a feketékkel.”

De a “tévesen pozitív” gondolkodásnak ez a receptje negatív következményekkel is járhat az emberekre nézve. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy ha megpróbáljuk elnyomni a gondolatokat valamiről, az csak valószínűbbé teszi, hogy ezek a gondolatok visszatérnek. Valójában úgy tűnik, hogy a rumináció és a rögeszme így működik, különösen az olyan krónikus mentális zavarokban szenvedő embereknél, mint a kényszerbetegség, a depresszió és a szorongás: minél inkább megpróbálunk megszabadulni a nem kívánt gondolatoktól, annál inkább ezek a gondolatok uralják a mentális teret. Ez olyan, mintha azt mondanám neked, hogy “Soha ne gondolj rózsaszín elefántra!” Az első dolog, ami valószínűleg eszedbe jut, az egy rózsaszín elefánt. Ha olyan dolgokra gondolsz, amiket nem akarsz, az még több negatív gondolkodáshoz vezethet, és a negativitás ördögi körforgásába kerülhetsz.

A kutatások azt is kimutatták, hogy az aktív pozitív gondolkodás, például amikor elképzeled, hogy munkát kapsz, jól teljesítesz egy vizsgán, vagy akár sikeresen felépülsz egy műtét után, valójában rosszabb eredményeket eredményezhet. A pszichológusok szerint ez a fajta téveszmés pozitív gondolkodás önelégülté és lustává tehet bennünket, mintha már elértünk volna valamit, amit még el kell érnünk, ami miatt kevesebb erőfeszítést teszünk, és kevésbé érezzük magunkat motiváltnak.

Más tanulmányok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik “önmegerősítéseket” végeznek, majd olyan információkkal találkoznak, amelyek veszélyeztetik a megerősítésüket (akár egészséges kritika vagy visszajelzés), valójában több hibás gondolkodást folytatnak, mint azok, akik nem használnak önmegerősítéseket. Sőt, a téveszmés pozitív gondolkodásnak hódoló emberek ironikus módon egyenesen dühösek lesznek, ha valaki megpróbál ellentmondani a légies-tündéri gondolataik falának. A helyzetükkel kapcsolatos igazság csak még fájdalmasabbá válik számukra.

A téveszmés pozitív gondolkodás ironikus módon nagyobb zárkózottságot szül az emberekben. Mindig ébernek kell lenniük, és ki kell zárniuk a hitükkel kapcsolatos potenciálisan negatív visszajelzéseket vagy kritikát, még akkor is, ha ez a negatív visszajelzés élet-halál kérdése az egészségük és jólétük szempontjából.

Mindennek tetejébe, ahogyan korábban már hosszasan érveltem ezen a blogon, mindannyian nagyon rosszak vagyunk abban, hogy megjósoljuk, mi fog minket boldoggá és/vagy boldogtalanná tenni a jövőben. Így a vonzás törvényének alkalmazásával lehet, hogy az összes időt és energiát egy olyan “jövőbeli élet” felépítésére fordítjuk, ami egyáltalán nem az, amit szeretnénk. Talán azt képzeljük el, hogy életünk minden éjszakáján részeges orgiákat tartunk, ezért a Craigslisten keresünk swingereket és furcsa, perverz szexcsoportokat, és kiderül, hogy ez nem is olyan jó, és eléggé lehangol minket… de az Univerzum megadta nekünk, mert mi ezt kértük! Szerintem egészségesebb (és praktikusabb) fenntartani magamnak az ítéletet arról, hogy mit fogok vagy nem fogok szeretni, amíg saját tapasztalatból meg nem tudom, ahelyett, hogy csak kitalálok valamit, és remélem, hogy jól fog működni.

A vonzás törvénye azt állítja, hogy ha csak arra gondolsz, amit akarsz, az eljön hozzád – ha a logikus végletekig vesszük, ez arra ösztönöz, hogy mindig akarj valamit, hogy soha ne legyél elégedett, és ez hosszú távon kevésbé tehet minket boldoggá. Egy bizonyos ponton mindannyiunknak meg kell barátkoznunk az életünk küzdelmeivel és kudarcaival, mert mindannyiunknak vannak ilyenek. Ironikus módon ez logikusabb út a sikerhez, mintha egyszerűen csak szüntelenül azt kívánnánk, hogy minden álmunk valóra váljon. Ne kívánj jó jutalmakat. Kívánj jó problémákat.”

A POSITÍV GONDOLKODÁS PYRAMID SÉMÁJA

Ez egész zűrzavarnak persze van egy iróniája. Ha elég kétségbeesett vagy ahhoz, hogy a téveszmés pozitivitás filozófiájának elfogadásával jobban érezd magad a bőrödben, akkor ez a filozófia vonzó lesz a körülötted lévők számára, akik szintén kétségbeesetten próbálják jobban érezni magukat a bőrükben. Ily módon a téveszmés pozitivitás elfogadásával olyanokat vonzol magadhoz és veszel körül, akik szintén téveszmésen pozitívak.

Ez az én elméletem arról, hogy ez a gondolkodásmód miért maradt fenn generációkon keresztül; ez egyfajta pszichológiai piramisjáték. Végy egy embert, aki úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a valóságot annak érdekében, hogy mindig jól érezze magát. Ez a fajta önimádat aztán elriaszt mindenkit, aki elégedett és racionális, és helyette a legelszántabbakat és leghitványabbakat vonzza. Ez a személy, aki csordultig pozitív tévhitben él, ironikus módon vonzza és körülveszi magát más, tévhitben pozitív követőkkel. Évekkel később az egyik ilyen tévesen pozitív követő úgy dönt, hogy “megvalósítja” álmait azáltal, hogy tovább terjeszti a vonzás törvényét a többi kétségbeesett jóakaró között. A pozitív láncolat így folytatódik generációkon keresztül, ahol minden egyes szerző, blogger vagy szemináriumvezető, aki lelkesen beszél a céljai manifesztálásáról, vagy a boldogságban és boldogságban való hitről, vagy az Univerzumra való hallgatásról, új, tévesen pozitív követők népességét generálja, akik aztán folytatják és újra és újra ugyanezt teszik.

És így megy ez tovább, az évek során és generációkon keresztül. Byrne csak a legújabb megnyilvánulás. Lesznek még mások is.

A pozitív gondolkodásnak ez a fajtája gyakorlatilag az egész önsegítő ipart megfertőzte. Még azok az írók és tudósok is, akik nem vesznek részt közvetlenül abban az ostobaságban, hogy jobb rezgéseket kérnek az Univerzumtól vagy bármi mást, még mindig erősen támaszkodnak arra az alapvető dogmára, hogy higgyünk a pozitívban, nyomjuk el vagy hagyjuk figyelmen kívül a negatívumokat, és mindenekelőtt a boldogságot keressük.

Véleményem szerint ez az egész feltevés téves. Ez egy érzéstelenítő az ember fájdalmára, nem pedig gyógyír. Az olyan könyvek, mint A titok, olyanok, mint a McDonald’s az elmének. Könnyű és jól érzed magad tőlük, de szellemileg kövérré és lustává tesznek, és érzelmileg sokkal fájdalmasabb halált halsz.

Hívj őrültnek, de én hiszek abban, hogy az életed megváltoztatásához és javításához el kell pusztítanod önmagad egy részét, és egy újabb, jobb részeddel kell helyettesítened. Ezért ez definíció szerint egy fájdalmas folyamat, tele ellenállással és szorongással. Nem tudsz izmot növeszteni anélkül, hogy nagyobb súllyal ne állítanád kihívás elé. Nem tudsz érzelmi rugalmasságot építeni anélkül, hogy nehezen és veszteségeken kovácsolódnál át. És nem tudsz jobb elmét építeni anélkül, hogy megkérdőjeleznéd a saját hiedelmeidet és feltételezéseidet.

Miért várnánk tehát, hogy jobb emberré válni könnyű vagy kellemes vagy… pozitív?

Ezek mind definíció szerint nehéz és stresszes tevékenységek. És nem értem, hogyan lehetne ezeket valaha is megtenni, miközben a tévesen pozitív hiedelmek mankójára támaszkodunk. Persze, talán az olyan könyvek, mint A Titok, életmentőként működnek olyan emberek számára, akik olyan sötét és nyomorúságos helyen vannak, hogy úgy érzik, mintha folyamatosan fuldokolnának. De a mentőmellény lényege, hogy a felszínen tartson. Végül magadnak kell megtanulnod a partra úszni.”

oldalon ír.