Célok: A tamszulozin hatékonyságának prospektív értékelése az ürítési nehézségben szenvedő nők kezelésében.
Módszerek: A krónikus, zavaró ürítési tüneteket mutató, szubnormális uroflow-val kombinált női betegeket hat héten keresztül napi 0,2 mg tamszulozinnal kezelték. Az eredményelemzések közé tartozott a Nemzetközi Prosztata Tüneti Pontszám és az uroflowmetria az ürítés utáni maradék vizelettel. Azok a betegek, akiknél a vizeletürítési tüneti pontszám 50%-os vagy nagyobb mértékű csökkenése és a maximális áramlási sebesség 30%-os vagy nagyobb mértékű növekedése párosult, jó terápiás válasznak minősültek. Alcsoportelemzést végeztek azoknál a betegeknél, akiket a nyomás-áramlás vizsgálat alapján hólyagkivezetési obstrukciónak vagy detrusor alulműködésnek minősítettek, kizárva a bentlakásos katéterezéssel vagy intermittáló önkatéterezéssel, valamint az anatómiai obstrukcióval rendelkezőket.
Eredmények: Kilencvenhét beteg felelt meg a vizsgálatba való bekerülési kritériumoknak és került bevonásra. A tamszulozin szedése alatt minden betegnél szignifikáns javulást figyeltek meg az ürítési tüneti pontszám, a tárolási tüneti pontszám, a maximális áramlási sebesség, az ürítés utáni maradék vizelet és az ürítési hatékonyság tekintetében. A betegek 35,1%-ánál jó terápiás választ figyeltek meg. Közülük 33-nál a hólyagkivezetés elzáródása, 52-nél pedig a detrusor alulműködése volt kimutatható. Bár mindkét csoportban jelentős csökkenést tapasztaltak az ürítési tüneti pontszámok, a hólyagkivezetési elzáródásban szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel érték el az ürítési tüneti pontszámok csökkenését. Az uroflow-paraméterek javulásának mértéke, valamint a jó terápiás választ elérő betegek aránya (39,4% a hólyagkivételi elzáródás esetében vs. 32,7% a detrusor alulműködés esetében, P = 0,69) hasonló volt a két csoport között. A mellékhatások enyhék és tolerálhatók voltak.
Következtetések: A tamszulozin az ürítési nehézségben szenvedő nők jelentős részénél jótékony hatású.