Jézus egyik legjelentősebb, munkával kapcsolatos példabeszéde a befektetésekről szól (Máté 25:14-30). Egy gazdag ember a vagyonának kezelését a szolgáira bízza, hasonlóan a mai piaci befektetőkhöz. Öt talentumot (nagy pénzegységet) ad az első szolgának, két talentumot a másodiknak, és egy talentumot a harmadiknak. A szolgák közül kettő 100 százalékos hozamot ér el a pénzzel való kereskedéssel, de a harmadik szolga a földbe rejti a pénzt, és semmit sem keres. A gazdag ember visszatér, megjutalmazza azt a kettőt, aki pénzt keresett, de szigorúan megbünteti azt a szolgát, aki semmit sem csinált.
A film producere azt mondja:
A példabeszéd jelentése messze túlmutat a pénzügyi befektetéseken. Isten minden embernek sokféle ajándékot adott, és elvárja tőlünk, hogy ezeket az ajándékokat az ő szolgálatában alkalmazzuk. Nem elfogadható, hogy ezeket az ajándékokat pusztán egy szekrény polcára tegyük, és ne vegyünk róluk tudomást. A három szolgához hasonlóan mi sem rendelkezünk azonos mértékű ajándékokkal. Az Isten által tőlünk elvárt viszonzás arányos a nekünk adott ajándékokkal. Az egy talentumot kapott szolgát nem azért ítélték el, mert nem érte el az öt talentumot; azért ítélték el, mert nem tett semmit azzal, amit kapott. Az Istentől kapott ajándékok közé tartoznak a készségek, képességek, családi kapcsolatok, társadalmi pozíciók, oktatás, tapasztalatok és még sok más. A példázat lényege, hogy amit kaptunk, azt Isten céljaira kell felhasználnunk. A terméketlen szolga súlyos következményei, amelyek messze túlmutatnak mindenen, amit a puszta üzleti középszerűség kivált, azt üzenik nekünk, hogy az életünket be kell fektetnünk, nem pedig elpazarolnunk.
A példázatban befektetett különleges tehetség azonban pénz, a mai világban milliós nagyságrendű amerikai dollár. A modern angol nyelvben ez a tény elhomályosul, mert a tehetség szó elsősorban készségekre vagy képességekre utal. Ez a példabeszéd azonban pénzről szól. A befektetést, nem pedig a gyűjtögetést ábrázolja, mint istenfélő dolgot, ha az isteni célokat istenfélő módon valósít meg. A végén a mester a következő szavakkal dicséri a két megbízható szolgát: “Jól cselekedtél, jó és megbízható szolga” (Máté 25:23). Ezekben a szavakban azt látjuk, hogy a mesternek fontosak az eredmények (“jól cselekedtél”), a módszerek (“jó”) és a motiváció (“megbízható”).”
Bill Hwang az emberekbe való befektetésről (kattintson a megtekintéshez)
A munkahelyek szempontjából még hangsúlyosabban ajánlja a tőke kockáztatását a hozamszerzés érdekében. Néha a keresztények úgy beszélnek, mintha a növekedés, a termelékenység és a megtérülés szentségtelen lenne Isten számára. Ez a példázat azonban megdönti ezt a felfogást. Be kell fektetnünk készségeinket és képességeinket, de a vagyonunkat és a munkahelyünkön rendelkezésünkre bocsátott erőforrásokat is, mindezt Isten országának ügyeiért. Ez magában foglalja a szükséges javak és szolgáltatások előállítását. A vasárnapi iskolát tanító önkéntes teljesíti ezt a példázatot. Ugyanígy az a vállalkozó, aki új vállalkozást indít, és munkát ad másoknak, az egészségügyi szolgálat ügyintézője, aki AIDS-felvilágosító kampányt kezdeményez, és a gépkezelő, aki folyamatinnovációt fejleszt ki.
Isten nem azonos vagy szükségszerűen egyenlő adottságokkal ruházza fel az embereket. Ha a lehető legjobban használod az Istentől kapott adottságaidat, akkor hallani fogod az ő “Jól van” szavát. Nemcsak az ajándékok, hanem az emberek is egyenlő értékűek. Ugyanakkor a példabeszéd azzal ér véget, hogy a harmadik szolgától elvett talentumot a tíz talentummal rendelkezőnek adják. Az egyenlő érték nem feltétlenül jelent egyenlő díjazást. Egyes pozíciók több készséget vagy képességet igényelnek, és ezért ennek megfelelően kompenzálják őket. A két szolga, aki jól teljesített, különböző összegű jutalmat kap. De mindkettőjüket ugyanúgy megdicsérik. A példabeszédből az következik, hogy bármilyen tehetséget is kaptunk, azt a legjobb tudásunk szerint Isten dicsőségére kell használnunk, és ha ezt megtettük, akkor Isten más hűséges, megbízható szolgáival egyenlő versenyben vagyunk.”
A tíz mináról szóló, nagyon hasonló példabeszédről lásd a “Lukács 19:11-27”-et a Lukács és a munka című könyvben a www.theologyofwork.org oldalon.
Az ajándékokról és a hivatásról bővebben a Hivatás és hivatás áttekintésében olvashatsz. Ha többet szeretnél olvasni ajándékaink közösségben való használatáról, lásd: “Tehetséges közösségek (1Kor 12:1-14:40).”
Az NRSV f lábjegyzete szerint “egy talentum többet ért, mint egy munkás 15 évi bére”, vagyis mai pénznemben körülbelül 1 millió dollárt. A görög talanton szót először súlyegységre használták (valószínűleg kb. 30-40 kg.), majd később ugyanilyen súlyú arannyal, ezüsttel (valószínűleg erre gondolunk) vagy rézzel egyenértékű pénzegységre (Word Biblical Commentary, Vol. 33b, Máté 14-15). Az angol “talent” szó mai használata a képesség vagy adottság megjelölésére ebből a példabeszédből származik, (Archaeological Study Bible, 1608.)