Mi a Tóra?
A Tóra a zsidó Biblia első része. Ez a judaizmus központi és legfontosabb dokumentuma, amelyet a zsidók korokon keresztül használtak.
A Tóra Mózes öt könyvére utal, amelyeket héberül Chameesha Choomshey Tóra néven ismerünk. Ezek a következők: Bresheit (Teremtés), Sémot (Kivonulás), Vájikra (Leviticus), Bamidbar (Számok) és Devarim (Deuteronomium).
A zsidók úgy hiszik, hogy Isten az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulásuk után 50 nappal a Sínai-hegyen diktálta Mózesnek a Tórát. Hiszik, hogy a Tóra megmutatja, hogyan akarja Isten, hogy a zsidók éljenek. A Tóra 613 parancsolatot tartalmaz, és a zsidók ezek közül a tíz legismertebbet a tíz 10 parancsolatnak nevezik.
A Tóra héberül van írva, a legrégebbi zsidó nyelven. Torat Móse, azaz Mózes törvénye néven is ismert. A Tóra a zsidó Biblia első szakasza vagy első öt könyve. A Tanach-ot azonban gyakrabban használják a zsidó szentírások egészére. Ez egy betűszó, amely a Tóra, Nevi im (próféták) és Ketuvim (írások) szavak első betűjéből áll össze.
Hasonlóképpen, a Tóra kifejezést néha általánosabb értelemben használják, hogy magába foglalja a judaizmus írott és szóbeli törvényeit. Ez a meghatározás a zsidó szentírást a maga teljességében foglalja magában, beleértve az összes hiteles zsidó vallási tanítást a történelem során.
A Tóra szónak többféle jelentése van az angol nyelvben. Ezek közé tartozik: tanítás, utasítás és törvény. A zsidók számára a Tóra mindezeket jelenti.
Hogyan használják a Tórát?
A Tóra-tekercseket kiveszik a frigyládából (Aron ha kodes), és a zsinagógában hetente háromszor olvasnak belőlük. Hétfőnként és csütörtökönként kisebb szakaszokat olvasnak fel. A fő felolvasás a sábát (szombat) reggelén van.
Az év folyamán a teljes tekercset egymás után olvassák fel. Ez a Szukkot végétől kezdődik, ami egy őszi ünnep.
Az olvasmányok különleges részeit parshiotnak nevezik, és általában három-öt fejezet hosszúak. Az olvasónak nagyon ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy felolvasson a tekercsből, mert a betűk megfelelő magánhangzók nélkül vannak írva. Nagyon jól kell ismerniük a részt, hogy elkerüljék a hibákat. A felolvasást egy ősi dallamot használva végzik, és inkább éneklik, mint beszélik.
A tekercseket nem érintik közvetlenül, amikor kibontják őket a Bimán (a zsinagóga közepén lévő emelt emelvény). Helyette egy mutatót vagy jádot (kéz) használnak. Ez egy kéz alakú, kinyújtott ujjal. A felolvasást vagy éneklést egy erre a feladatra kiképzett személy végzi. Végezheti azonban a rabbi is. Nagyon nagy megtiszteltetés egy gyülekezeti tag számára, ha felkérik, hogy egy zsinagógai istentiszteleten részt vegyen a felolvasáson. Ezt úgy hívják, hogy alija, ami héberül annyit tesz: felemelkedés.
A heti adagot vagy szedrát egy másik zsidó szent írás egy részének felolvasása követi.
Hogyan épül fel egy Tóra-tekercs?
A Tóra-tekercseket teljes egészében kézzel írja héberül egy sofer (írnok) egy kóser állatból származó pergamenre. Ez általában egy tehén. Akár 18 hónapig is eltarthat az egész folyamat az állatbőrök bonyolult előkészítésétől a végső szavak megírásáig. Nagy pontosságra van szükség, amikor a sofer megírja a tekercset. Ha hibázik, az az egész tekercset pasul (érvénytelenné) teheti. Az elkészült tekercset szefer Tórának nevezik, a szefer szó héberül könyvet jelent.
A szefer Tóra annyira szent a zsidók számára, hogy azt mondják, ha egyet véletlenül elejtenek a zsinagógában, az egész gyülekezetnek 40 napig böjtölnie kell. Amikor a zsidó közösségek üldöztetést szenvedtek el, nagy erőfeszítéseket tettek e tekercsek megőrzésére. Ez jól mutatja, hogy a Tóra szimbolikusan és fizikailag mennyire fontos a zsidók számára.
Szóbeli törvény
A zsidók szerint az írott törvény mellett Isten a beszélt vagy szóbeli törvényt is elmondta Mózesnek. Ezt úgy ismerik, mint a Tóra she b’al pei vagy szó szerint Tóra a szájából.
A pei betű, valamint a héber száj szó, a héber ábécé 17. betűje. A pei számértéke 80, ami a zsidók szerint az a kor, amelyben Mózes volt, amikor kivezette őket az egyiptomi rabszolgaságból.
Bár egy időben adták, ezt a törvényt szóban kellett továbbadni nemzedékről nemzedékre. Ez az az információ, amelyre a zsidóknak szükségük van ahhoz, hogy az írott törvényben foglalt parancsolatokat maradéktalanul gyakorolhassák. Az i.sz. 2. században kodifikálták.