Két lábnyira.
Két lábnyi volt a különbség péntek délután a kudarc és a siker között, és az English Cave megtalálására tett erőfeszítés sikerrel járt. Száz év után először sikerült kapcsolatba lépni St. Louis egyik legtitokzatosabb és legelérhetetlenebb történelmi sörbarlangjával. És ha belegondolunk, ha az első kapcsolatfelvételhez használt fúrótorony csak két méterrel nyugatabbra állt volna, akkor teljesen elkerülte volna a mészkő alapkőzetben lévő üreget.
Azóta, hogy először írtam az English Cave közösségi kert és a Benton Park negyed mélyen a felszín alatt lévő, rég elveszett barlang megmentésére irányuló erőfeszítésről, sok minden történt. Bill Kranz barátnőjének, Marian Amiesnek a háza, közvetlenül a kerttől nyugatra, az English Cave Steering Committee, az English Cave újrafelfedezésére irányuló szervezett erőfeszítés nem hivatalos székhelye lett. A Benton Park Neighborhood Association képes volt megvásárolni a Provenchere Place melletti ingatlant, így megőrizve a földet a közösségi kert számára. Adománygyűjtés kezdődött két lyuk fúrására a kertben azzal a céllal, hogy elérjék a barlangot, amelyet az English Cave Steering Committee “Üresség” néven emlegetett. Az adományokat a Missouri Speleological Survey, a Benton Park Neighborhood Association, a Meramec Valley Grotto és sokan mások biztosították. A fúrást először januárban halasztották el, de végül csütörtökön a fúrás, amelyet a Geotechnology, Inc, megkezdte a munkát az első lyukon, amelyet eredetileg körülbelül négy hüvelyk átmérőjűnek terveztek.
Fotó Bill Kranz jóvoltából
Az első lyuk fúrása
Miután a fúró körülbelül 16 lábnyi talajon áthaladt, mészkő alapkőzetbe ért. Továbbhaladva a kőzetbe, a fúrás jól haladt, amíg egy homokréteg le nem állította a fúrást, amikor a fúrófej elakadt. Az éjszaka folyamán nagy volt a feszültség, de másnap, pénteken folytatódott a fúrás, ezúttal egy kisebb, körülbelül két hüvelyknyi lyukra váltva. Nem sokkal ebéd után a fúró áttört az Ürge-angol barlangba. A külvilág egy évszázad óta először lépett kapcsolatba a történelmi lágerbarlanggal, és csak két lábnyira volt nyugat felé, mielőtt a falba ütköztek volna, és teljesen lemaradtak volna. Joe Light, a Meramec Valley Grotto, egy barlangászcsoport elnöke, aki 500 dollárt adományozott a fúráshoz, összefoglalta ennek a barlangnak a jelentőségét a St. Louis-i sörfőzés és barlangászat történetének összefüggésében:
“Ez a St. Louis-i barlangászat 51-es területe”, az English Cave-ről beszélve az összesen 38 barlang közül, amelyek St. Louis városában ismertek. Louisban: “Ez a nagy rejtély.”
A függöny akkor kezdett elhúzódni, amikor Dr. Kenneth Boyko, a Missouri Tudományos és Technológiai Egyetem geológiai mérnöki posztdoktorandusza elkezdte a barlang LIDAR-méréseit végezni, miután a finom lézeres mérőműszer szerszámot tűként vezették be a 49 láb hosszú fúrólyukon. A LIDAR úgy működik, hogy több millió lézersugarat “lő ki” vízszintes és függőleges irányban, és azt méri, mennyi idő alatt pattan vissza a lézer fénye a LIDAR műszerre. Dr. Boyko elmagyarázta, hogy a LIDAR hihetetlenül megbízható, mivel a lézersugarak nagy távolságokat képesek megtenni, és mivel ismerjük a fény sebességét, ki tudjuk számítani, milyen messze van egy tárgy vagy fal az alapján, hogy mennyi időbe telik, amíg a lézer visszaverődik a LIDAR műszerhez. Van azonban néhány probléma. Néhány felületről még mindig visszapattanhat a lézer, különösen az alumíniumról. Továbbá, mivel a víz a levegőhöz képest lelassíthatja a fény sebességét, ez némileg pontatlan mérési eredményeket eredményezhet, de a barlang mérése szempontjából ez nem volt jelentős probléma. A csöpögő víz “statikus zajt” is okozhat, amikor a lézersugarak a barlang mennyezetéről lecsorgó vízcseppekbe ütköznek.
Amint a LIDAR az első letapogatás során 10 millió adatpontot kezdett gyűjteni (a későbbi letapogatások több mint 40 milliót), Dr. Boyko felszíni számítógépes képernyőjén kezdett kialakulni az Angol-barlang virtuális képe. A híres barlangról alkotott népszerű elképzelések egyszerre igazolódtak és cáfolódtak.
Courtesy of Dr. Kenneth Boyko
Egy felülnézeti LIDAR-kép
Először is, az English Cave valóban olyan mély volt, mint amilyennek a 19. századi újságcikkek állították, és ahogy a korabeli források állították, nagyon nagy. Úgy húzódik, mint egy óriási “S” betű, hasonlóan egy földalatti folyóhoz, mélyen a feloldott mészkőben, az úgynevezett karsztos topográfiában, a South St. Louis alatti porózus, barlangokkal és víznyelőlyukakkal tarkított domborzatban. Különösen érdekes, hogy a LIDAR egy henger alakú tárgy alakját észlelte, amelyről később bebizonyosodott, hogy egy lepusztult, összeomlott hordó, és két párhuzamos vízelvezető csatornát fedezett fel, amelyek a sziklapadlóba vájtak. A padlón elszórtan téglák is hevertek.
Courtesy of Dr. Kenneth Boyko
Courtesy of dr. Kenneth Boyko
A felszínről, több mint 50 láb magasból is nyilvánvaló volt, hogy ezt a barlangot emberi kéz módosította. De a kép egy óriási labirintusról, amelynek járatai mindenféle irányba kígyóznak, többek között a Benton Parkban lévő tó alatt is, ma már szinte biztosan csak mítosz. Ahogy beesteledett, a csapat ledobott egy GoPro-t a lyukba, a szomszédok gyülekezni kezdtek, és Dan Guenther, a 9. kerületi tanácsnok, aki segített megolajozni a kereket, hogy ez a kerületében megtörténjen, beugrott, hogy felmérje a helyszínt, és röviden beszélgettünk. “Nagyra értékelem Bill és Marian, valamint a környék összes többi támogatójának szenvedélyét, akik lehetővé tették a fúrást, és végre fényt derítettek a hírhedt Angol-barlangra” – mondta.
A fotók az Angol Barlang Irányító Bizottság jóvoltából
A GoPro képe az Angol Barlangról
A hétvégén Dr. Boyko és más tagok azon dolgoztak, hogy megállapítsák a második lyuk fúrásának helyét, és a fúrás hétfő reggel megkezdődött. Gyorsan áttört, és délután ismét megkezdődött a LIDAR-szkennelés. Ez a lyuk, távolabb az akadályoktól, sokkal nyitottabb képet nyújtott a barlangról, és feltárta, hogy az üreg mindkét irányban sokkal tovább folytatódik, mint péntek este gondoltuk. Valójában az egyik irányban a LIDAR nem látott elég messzire ahhoz, hogy meghatározzuk, hol végződik a barlang. A másik irányban azonban a lézer egy kínzó bizonyítékot észlelt: egy ajtó és egy felfelé vezető rámpa vagy lépcső körvonalait. Bárhová is vezet ez a lépcső, a felszínről már nem lehet megközelíteni. Kranz számára a következő lépés az, hogy jobb képeket készítsünk a barlangról.
“A jövő az lesz, hogy egy robotot juttatunk le oda, hogy közelebbi videót készítsünk mindarról, ami odalent maradt” – magyarázza Kranz – “így készíthetünk egy 3D-modellt, hogy mindenki élvezhesse a virtuális valóságban.”
És ezzel el is érkeztünk egy fontos “közszolgálati közleményhez”. Bár a barlanghoz a közösségi kertben lévő fúrólyukakon keresztül lehetett hozzáférni, a barlang egyes részei magántulajdonban vannak. Az utolsó dolog, amit bárki érintett szeretne, hogy a nagyközönség behatoljon a szomszédok tulajdonába, vagy más módon zavarja a Benton Park környékének lakóit. Az Angol-barlanghoz nem lehet úgy hozzáférni, hogy magánterületre behatolnak, vagy más illegális cselekményt követnek el. A jövőben remélik, hogy egy kis, legális átjárót nyithatnak, amely lehetővé tenné a felszínről való leereszkedést. Lightnak van tapasztalata egy ilyen hozzáférési rendszerrel, amelyet a Camden megyei Carroll-barlang számára dolgozott ki.
“Az English-barlanggal új területre léptünk” – zárja Kranz. Elkezdjük nyilvánosságra hozni a felfedezésünket, és azt hiszem, nagyon izgatottak lennének, ha hallanák, hogy mit értünk el itt kint az elmúlt napokban. Hatalmas erőfeszítés volt; az English Cave Irányító Bizottság 32 nevet tartalmaz.”
Kranz visszaemlékezik a Washington Egyetem professzorának, John Hoalnak az English Cave-ről szóló elmélkedésére is: “Senki sem volt képes megfejteni a kódot.”
Kranz diadalmasan jegyezte meg: “Így hát mi megtettük.”