A Panama-csatorna létfontosságú vízi útvonal, amely összeköti a Csendes- és az Atlanti-óceánt. Létrehozásáig a hajóknak Dél-Amerika csúcsát kellett megkerülniük, hogy a világ egyik feléről a másikra vízi úton eljussanak. A Közép-Amerikát átszelő csatornáról sok mindent érdemes tudni, és íme néhány dolog, amit mindenkinek tudnia kell róla.
Amikor 1914-ben elkészült ez a belvízi átjáró, tíz évnyi intenzív erőfeszítést jelentett. Sok munkás vesztette életét betegségekben és munkahelyi balesetekben, és a munkakörülmények időnként rendkívül kemények voltak. Hatalmas mennyiségű földet távolítottak el naponta több ezer munkás által, egy olyan mamutprojektben, amelyre korábban még soha nem volt példa. Valójában sokan úgy gondolták, hogy ez egyszerűen lehetetlen.
Nem ez volt az első kísérlet arra, hogy vízi utat ássanak a térségen keresztül, mivel Franciaország néhány évvel korábban már megpróbálkozott vele. 1850 és 1875 között számos felmérést végeztek ezen a területen. Tisztában voltak egy ilyen csatorna jelentőségével, de több vita is volt a megépítésének legjobb módjáról.
A franciák szilárdan hittek abban, hogy meg tudják építeni a Közép-Amerikát átszelő belvízi átjárót. Elvégre 1869-ben befejezték a Szuezi-csatornát Egyiptomban. Ez kötötte össze a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel. Nem gondolták azonban, hogy ez a projekt mennyivel nehezebb lesz, és sok munka után végül kudarcot vallottak.
A világnak ezt a részét az elmúlt évszázadok során sokan nagyra értékelték. Valójában az Egyesült Államok és Anglia is nagy érdeklődést mutatott egy Nicaraguát átszelő vízi út megépítése iránt. Sok vita alakult ki, és ennek következtében majdnem háborút is kirobbantottak.
Amikor a Panama-csatorna elkészült, nagymértékben serkentette a kereskedelmet világszerte. Mindenféle áru sokkal gyorsabban tudott közlekedni a Föld körül. Ez nagymértékben csökkentette a hajózás költségeit, amikor nyolcezer mérföldet vágtak le a távolságból. Ha a szállítási időt körülbelül hatvanról harminc napra csökkentik, akkor a rakományt körülbelül feleannyiért lehetett szállítani, mint korábban.”
Az Egyesült Államok hadserege hasznot húzhatott ebből a stratégiai fontosságú vízi útból. Valójában a 20. század végéig az USA jelenlétet tartott fenn a térségben. Azóta azonban visszakerült a panamai néphez.
Panama-csatorna bővítése
A Panama-csatorna a mai napig fontos része a nemzetközi hajózásnak. Az óceánjáró hajókon még mindig rengeteg áru teszi meg az utat nap mint nap, és ez a különleges “rövidebb út” ma is ugyanolyan előnyös, mint több mint száz évvel ezelőtt. Sőt, a teherszállítás iránti megnövekedett igény egyre nagyobb igényt támaszt a vízi úton.
A csatorna bővítése (Third Set of Locks Project) célja egy pár zsilipkomplexum megépítése, mindkét végén egy-egy zsilippel. Ezek a komplexumok a vízmegőrzést célozzák, ami a múltban aggodalomra adott okot a csatorna további használatával kapcsolatban. A projekt célja továbbá új hozzáférési csatornák építése, valamint a már meglévő csatornák kiszélesítése annak érdekében, hogy megduplázzák a Panama-csatorna kapacitását, és ezáltal több és nagyobb hajó áthaladását tegyék lehetővé.
A Panama-csatornát sokak szerint a valaha elért egyik legnagyobb mérnöki teljesítménynek tartják. Sok álom, vágy és szívfájdalom betetőzése. Ez a vízi út továbbra is fontos eleme a globális kereskedelemnek, és csak az egyik oka annak, hogy Panama ma is fontos gazdasági szerepet tölt be a világban.