Tizenegy nullipara nő három különböző alkalommal kézzel önstimulálta magát orgazmusig. A kismedencei összehúzódási nyomást egy anális és egy vaginális szondával egyidejűleg mértük. Az orgazmus érzékelt kezdetének közelében kilenc nőnél szabályos összehúzódások sorozata kezdődött. Az anális és vaginális összehúzódási hullámformák szinkronban voltak egymással, és mindkét lumenben ugyanannyi orgazmikus összehúzódás történt. Az anális nyomás magasabb nyugalmi alapvonalat és nagyobb amplitúdójú összehúzódásokat mutatott, mint a hüvelyi nyomás. Az orgazmus érzékelt kezdete nem egyezett pontosan a szabályos összehúzódások kezdetével. Az átlagos interkontrakciós intervallumok lineárisan, körülbelül 0,1 másodpercenként növekedtek a rendszeres összehúzódások sorozatán keresztül. A kismedencei izomerőt jelentő összehúzódási nyomáshullámok amplitúdói kezdetben alacsonyak voltak, a rendszeres sorozat első felében növekedtek, majd csökkentek. A nyomáshullámformák területe és nettó területe, amelyek a kismedencei izomerőfeszítést (erő × idő) tükrözik, nőtt a rendszeres orgazmikus összehúzódások során. A nők közül három orgazmusa következetesen csak egy sorozat szabályos összehúzódást tartalmazott (I. típusú orgazmus). Hat másik nő esetében az orgazmusok következetesen a rendszeres sorozaton túl további szabálytalan összehúzódásokkal folytatódtak (II. típusú orgazmus). Az I. és II. típust korábban már azonosították férfiaknál. Két nőnél nem voltak rendszeres összehúzódások a bejelentett orgazmusok során. Ezt a mintát, a IV. típust, férfiaknál még nem jegyezték fel. A különböző típusú nőknél jelentős különbségek mutatkoztak az orgazmus időtartamában és az összehúzódások számában. Ezeknek a típusoknak az alanyoknál történő azonosítása fontos a különböző vizsgálatokban szereplő összehúzódási paraméterek értelmes összehasonlításához.