Már 30 évvel ezelőtt a Marsra mehettünk volna. Az Apollo-korszak csúcspontján, a 70-es évek elején a NASA már tervezte a következő lépést az ismeretlenbe.
A tervek között szerepelt több űrállomás építése, további utazások a Holdra, és az 1980-as évekre az első legénységi küldetés a Marsra. El tudja képzelni, hogy az űrhajósok a Marson sétálnak, amikor a Walkmanek megjelentek?
A NASA azonban a 80-as években nem küldött embereket a Marsra. És itt vagyunk 30 évvel később, és még mindig a lehetőségről álmodozunk. De az ok nem feltétlenül a technológia vagy az innováció kérdése. Valójában politikai okokra vezethető vissza.
Kormányzati ügynökségként a NASA céljait a végrehajtó hatalom határozza meg. Megalakulása óta a NASA 12 elnök alatt szolgált. És már a kezdetek kezdetén világos volt, hogy nem minden elnök fogja egyformán támogatni a NASA-t.
Nixon 1974-es kormányzásának végére a NASA költségvetése a szövetségi költségvetés 4%-áról kevesebb mint 1%-ra zuhant. A teljes mértékben finanszírozott Apollo 18. és 19. küldetést az Apollo 20. küldetéssel együtt leállították.
Ezzel egy időben Nixon a NASA figyelmét a Hold és a Mars helyett az alacsony Föld körüli pályára irányította. Búcsúajándéka az volt, hogy aláírta azt, ami végül a NASA Space Shuttle programjává vált.
Peter Diamandis: “Tehát ami az egész űrkutatás történetében történt az Apollo-program befejezése után, az az volt, hogy elindult, leállt, elindult, leállt, leállt, leállt. Jön az elnök, mint Bush, hogy menjünk a Holdra, vissza a Marsra, majd jön a következő elnök, és lemondja. Az ügynökség képtelen fenntartani az állandó finanszírozást, hogy bármit is csináljon.”
A Space Shuttle program nyugdíjazásának közeledtéig nem történt meg, hogy egy amerikai elnök végre fontolóra vette és finanszírozta a legénységgel ellátott Mars-missziót.
George W. Bush 2004-ben bejelentette:
“Új fókuszt és jövőképet adunk a NASA-nak a jövőbeli felfedezésekhez. Új űrhajókat fogunk építeni, hogy az embert előre vigyük a világegyetembe, hogy új lábra kapjunk a Holdon.”
Ezek eredményeként született meg a NASA Constellation programja. Még sosem hallottál róla? Azért, mert néhány évvel később törölték. Célja az volt, hogy 2020-ban legénységi küldetést küldjön a Holdra, és a 2030-as évekre az első embereket a Marsra juttassa.
Amire Obama beiktatásra került, a Constellation program már késésben volt az ütemtervtől és túlköltekezett a költségvetésen. Egy évvel később Obama a program finanszírozásának 100%-át törölte.
“Mindennek meg kell változnia. És a stratégiával, amelyet ma vázolok, ez meg is fog változni.” -Barack Obama 2010-ben.
Obama a NASA fókuszát a Holdra és a Marsra történő emberküldésről végül csak a Marsra helyezte át. Ennek során arra kérte a kongresszust, hogy a következő 5 évben 6 milliárd dollárral növelje a NASA költségvetését.
Ennek eredményeként a NASA 2010-ben elindította “Utazás a Marsra” kezdeményezését, amelynek célja, hogy a 2030-as évek elejére embereket küldjön Mars körüli pályára. És egészen a közelmúltig a NASA többé-kevésbé sínen is volt. Aztán ez történt:
“Trump elnök elindította a Nemzeti Űrtanácsot, és a tanács októberi alakuló ülésén egyhangúlag elfogadtuk azt az ajánlást, hogy utasítsuk a NASA-t, hogy küldjön vissza amerikai űrhajósokat a Holdra, és onnan kiindulva alapozza meg a Mars-küldetést”. -Mike Pence 2017-ben
Furcsa módon a Trump és Obama alatti űrpolitika 63 szó kivételével szinte azonosnak tűnik. Ebben a 63 szóban a Trump-kormányzat ismét áthelyezte a hangsúlyt egy előbb a Hold, majd később a Mars kezdeményezésre.
A NASA számára ez nem újdonság. Megtanulták, hogy a régi projekteket újrahasznosítják az új küldetésekhez. Az Orion kapszulát például először a Constellation számára fejlesztették ki, és azóta áttervezték a Journey to Mars számára.
De még ez sem akadályozhatja meg az elkerülhetetlen változásokat, amelyekkel a NASA programjai most az új elnök alatt szembesülnek.
“A szervezeti struktúrát is át fogjuk alakítani, hogy a legjobban megfeleljen ennek az új kutatási fókusznak. Felkértem Stephen Jurczykot, az űrkutatás jelenlegi vezetőjét, hogy vezesse az új szervezeti megközelítés kialakítására irányuló erőfeszítéseket.” -Robert M. Lightfoot, Jr. 2018-ban
Amint a NASA tovább nyomul, egy új lehetőség nőtt a horizonton. A magántulajdonban lévő űrvállalat, például a SpaceX is célba vette a vörös bolygót.
Diamandis: “A NASA tudósai és mérnökei csodálatosak, és rendkívüli dolgokat tettek. De kockázatkerülők. Ez nem teszi lehetővé, hogy új és újszerű dolgokat tegyünk, amelyek a határon vannak. Bármi nagy és merész dolgot csinálni az űrben nehéz és kockázatos. Ezért manapság a vállalkozók vállalják a kockázatot, akik hajlandóak mindent kockára tenni.”
A versenyfutás a Marsért elkezdődött. Bár a NASA az elmúlt években szorosan együttműködött a SpaceX-szel és más magántulajdonú űrvállalkozásokkal, végső soron nem biztos, hogy a NASA lesz az, aki megírja az emberes űrkutatás következő fejezetét.