Az elemzés kimutatta, hogy a résztvevők 61%-a legalább napi egy csésze kávét fogyasztott, míg 12%-uk négy vagy több csésze kávét ivott naponta.
A napi négy vagy több csésze kávét ivó férfiaknál 59%-kal kisebb volt a prosztatarák kiújulásának és/vagy progressziójának kockázata, mint azoknál, akiknek a kávéfogyasztása csak heti egy csésze vagy annál kevesebb volt.
A kutatók emellett az eredeti étkezési gyakorisági kérdőívben szereplő 894 betegnél elemezték a kávéfogyasztás és a prosztatarákra jellemző halálozás közötti kapcsolatot.
Az eredmények azt mutatták, hogy 125 férfi halt meg a 8,5 éves átlagos követési időszak után. Közülük 38-an haltak meg kifejezetten prosztatarákban, de a napi kávéfogyasztás nem volt összefüggésben ezekkel a halálesetekkel.
A kutatók hozzáteszik, hogy nem találtak kapcsolatot a kávéfogyasztás és a prosztatarák okozta halálozás csökkenése között, bár megjegyzik, hogy ez a vizsgálat nem tartalmazott annyi férfit, akik a betegségben haltak meg, hogy ezt külön kérdésként lehessen kezelni.
Milan Geybels, a Fred Hutchinson Rákkutató Központ korábbi hallgatója és a tanulmány vezető szerzője szerint e tanulmány eredményei eltérnek más, ugyanezt a kapcsolatot vizsgáló tanulmányok eredményeitől, mivel a kutatók a prosztatarák kiújulásának/progressziójának “összetett definícióját” használták. Hozzáteszi:
“Részletes információkat használtunk a nyomon követési prosztata-specifikus antigénszintekről, a prosztatarák másodlagos kezelésének alkalmazásáról, valamint a vizsgálatokból és biopsziákból származó adatokról, hogy felmérjük az áttétek előfordulását és az ok-specifikus halálozást a nyomon követés során.
Ezeknek a részletes adatoknak a segítségével meg tudtuk határozni, hogy egy betegnél volt-e bizonyíték a prosztatarák kiújulására vagy progressziójára.”
A tanulmány szerzői hozzáteszik, hogy további kutatásokra van szükség annak pontos meghatározásához, hogy a kávé milyen hatással lehet a prosztatarák ellen. De azt mondják, hogy a kávéban található fitokémiai vegyületek fogyasztásához kapcsolódó biológiai tevékenységek “gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásúak lehetnek”.
A kutatók szerint ezek a természetben előforduló vegyületek a következők:
- A koffein, “amely gátolhatja a sejtnövekedést és ösztönözheti az apoptózist”
- A diterpének cafestol és kahweol, “amelyek gátolhatják a rák növekedését”
- Klorogénsav, “amely gátolhatja a DNS-metilációt”.