A lapocka-torakális “ízületet” a lapocka (lapocka) és annak csuklója a bordakosárral alkotja. E struktúrák között 2 izom helyezkedik el, nevezetesen a subscapularis (más néven a rotátorköpeny egyik izma) és a serratus anterior. Ez az “ízület” nagymértékben függ az acromioclavicularis ízület és a sternoclavicularis ízület épségétől. Az ízület szó azért van idézőjelben, mert a scapulothoracalis ízület nem igazi ízület, mivel nem rendelkezik az ízület tipikus jellemzőivel.
Az ízületeket szerkezetileg általában 3 kategóriába sorolják. Ezek a kategóriák a rostos, a porcos és a szinoviális ízület. Képzeljük el a koponyában lévő varratokat vagy a fogak és a fogazat közötti kötést, amikor a rostos ízületre gondolunk. A rostos ízületeket sűrű/vastag kötőszövet köti össze és rögzíti. A porcos ízületeket szinte teljes egészében porc köti össze. Ilyen például a hosszú csontok növekedési lemezei és a csigolyák közötti porckorongok. Végül a szinoviális ízület 2 csontot köt össze, amelyeket egy ízületi tok tart össze, amelyet kenőanyagként működő szinoviális folyadék tölt ki. Ez az ízülettípus a leggyakoribb a szervezetben, és az emberek általában ezt képzelik el, amikor egy ízületre gondolnak. Például a csípő, a térd, a váll és az ujjpercek mind szinoviális ízületek. Mivel a lapockát nem porc vagy sűrű kötőszövet köti össze a bordakosárral, és nem is egy szinoviális folyadékkal teli kapszula köti össze, nem igazi ízület. Ez nem jelenti azt, hogy ez az ízület jelentéktelen.
Amint korábban említettük, az acromioclavicularis (AC) ízület és a sternoclavicularis (SC) ízület szoros kapcsolatban áll a scapulothoracalis ízülettel, mivel a lapocka a váll oldalsó végén a kulcscsonthoz csatlakozik (acromioclavicularis ízület), a kulcscsont pedig a mellcsonthoz, amely a sternoclavicularis ízület lesz. Tehát a lapocka bármilyen – jó vagy rossz – mozgása hatással van mindkét ízületre, amelyek a test többi részéhez kapcsolódnak. A lapocka-torakális csuklóízület fő funkciója, hogy a kar felemelése során a vállízület üregrészét a kar gömbfejéhez igazítsa. Ezenkívül növeli a kar mozgásterjedelmét, amikor a fej fölé nyúl. A kar minden 2 fokos mozgása esetén a lapocka is elmozdul 1 fokot, ami növeli a kar teljes hatótávolságát, amelyet a kar a fej fölé érhet. Ezt nevezzük lapocka-csontritmusnak. Amint láthatjuk, sok ízület vesz részt, amikor a fej fölé nyúlunk.
A lapocka több izomkötegnek is otthont ad. A lapockához 18 izom (ha a bicepszet leválasztjuk) kapcsolódik, így ezen izmok bármelyikének diszfunkciója a lapocka-torakális ízület, a vállízület, az AC-ízület és az SC-ízület mozgáskárosodását okozhatja. Ez végső soron felborítja a scapulohumeralis ritmust. Ha ez megtörténik, ez olyan vállműködési zavarokhoz vezethet, mint az impingement-szindróma, a rotátorizmok sérülése, a váll csökkent mozgástartománya és a túlterhelésből eredő izomfájdalom.
Amint látható, bár a scapulothoracalis “ízület” definíció szerint nem igazi ízület, nagyon fontos a váll egészsége szempontjából. Egy képzett gyógytornász képes lesz felmérni a testtartást, a lapocka nyugalmi helyzetét és a lapocka mozgásának minőségét a bordacsonton. Ha vállfájdalmai vannak, vagy meg akarja előzni a vállfájdalmat, ne hagyja figyelmen kívül a lapocka-torakális “ízületet!”