A korallzátonyok sokkal többek, mint gyönyörű óceáni ökoszisztémák: védik partjainkat a viharhullámoktól, számos tengeri élőlényt tartanak fenn, és évente több milliárd dollárnyi turisztikai és halászati bevételt termelnek. A korallzátonyok az egész világóceánban élnek és növekednek, és három különböző típusuk van: a szegélyzátonyok, a gátak és az atollzátonyok.
A peremzátonyok a korallzátonyok leggyakoribb típusa. Szigetek és kontinensek partjainak közelében nőnek a tenger felé, általában legfeljebb egy sekély lagúna választja el őket a parttól. Ezek a zátonyok két részből állnak: a (parthoz legközelebb eső) lapos zátonyból és a (nyílt óceán felé néző) zátonylejtőből. A legtöbb tengeri élőlény a peremzátonyokon a lejtő mentén él. A világ legnagyobb peremzátonya az Ausztrália nyugati partjainál található Ningaloo-zátony. A több mint 160 mérföldes Ningaloo-zátony a tengeri fajok kivételes sokféleségének ad otthont.
Az atollok a nyílt óceánban található zátonyok gyűrűi. Akkor alakulnak ki, amikor szegélyzátonyok nőnek a vulkanikus szigetek körül, amelyek végül az óceánba süllyednek. Az atollok általában lópatkó alakúak, és a közepükön mindig található egy lagúna. A világ legészakibb korall-atollja a Kure-atoll, amely a Papahānaumokuākea Tengeri Nemzeti Emlékpark területén fekszik. Kure számos tengeri madárfaj fontos fészkelőhelye, számos vándormadárfaj telelőhelye, valamint a hawaii szerzetesfókák fontos költő- és pihenőhelye. Egy másik híres atoll a Rose-atoll, amely továbbra is a világ egyik legtisztább atollja. A Rose Atoll Marine National Monument 2012-ben a bővítés során az Amerikai Szamoa Nemzeti Tengeri Menedékhely részévé vált.
A zátonyzátonyok abban hasonlítanak a szegélyzátonyokhoz, hogy a part közelében találhatók. A zátonyzátonyokat az különbözteti meg tőlük, hogy a szárazföldtől elkülönülnek. Ehelyett egy mélyvízi lagúna választja el őket, amely a zátony és a part között alakul ki. Nevüket onnan kapták, hogy gátat képeznek a part és a nyílt óceán között. A leghíresebb zátonyzátony a Nagy-korallzátony, amely kisebb zátonyzátonyok láncolata Ausztrália partjainál. Észak-Amerikában csak egyetlen korallzátony létezik, és azt a Florida Keys National Marine Sanctuary védi.
A zátonyok mindhárom típusa fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, amelyek az óceáni ökoszisztémák és az emberi társadalom javát szolgálják. Ez még lenyűgözőbb, ha figyelembe vesszük, hogy a korallzátonyok a Föld felszínének kevesebb mint 1 százalékát és az óceánfenék kevesebb mint 2 százalékát borítják, mégis az óceánban élő élet több mint 25 százalékát tartják fenn. A tápláléktól kezdve a menedék nyújtásán át a biztonságos szaporodási helyekig és az ivadéknevelésig nagyon fontosak az ökoszisztéma számára. A korallzátonyok alkotják a homok nagy részét is, amelybe a trópusi strandokon szeretjük beleásni a lábujjainkat. Amikor az erős hullámok vagy az óceáni állatok letörik a zátony öreg vagy haldokló részeit, kalcium-karbonát vázuk finom homokká porlad vagy emésztődik, amely végül leülepszik és felhalmozódik a világ strandjain. Ha többet szeretne megtudni a korallzátonyokról, látogasson el a Korallzátonyok 101 blogra.