A Föld külső rétege, a szilárd kéreg, amelyen járunk, törött darabokból áll, hasonlóan a törött tojás héjához. Ezek a darabok, a tektonikus lemezek, évente néhány centiméteres sebességgel mozognak a bolygó körül.
Egyszer-egyszer összeérnek, és egy szuperkontinenssé egyesülnek, amely néhány százmillió évig megmarad, mielőtt szétesik.
A lemezek ezután szétszóródnak vagy szétszóródnak és eltávolodnak egymástól, míg végül – újabb 400-600 millió év után – ismét összeállnak.
A legutóbbi szuperkontinens, a Pangea körülbelül 310 millió évvel ezelőtt alakult ki, és körülbelül 180 millió évvel ezelőtt kezdett szétesni. A feltételezések szerint a következő szuperkontinens 200-250 millió év múlva fog kialakulni, tehát jelenleg körülbelül a jelenlegi szuperkontinens-ciklus szétszóródási fázisának felénél tartunk.
A kérdés az: hogyan és miért fog kialakulni a következő szuperkontinens?
A következő szuperkontinens kialakulására négy alapvető forgatókönyv létezik: Novopangea, Pangea Ultima, Aurica és Amasia.
Az, hogy mindegyik hogyan alakul ki, különböző forgatókönyvektől függ, de végső soron azzal függ össze, hogyan vált szét a Pangea, és hogyan mozognak ma is a világ kontinensei.
A Pangea felbomlása az Atlanti-óceán kialakulásához vezetett, amely ma is nyílik és szélesedik. Ennek következtében a Csendes-óceán bezáródik és egyre szűkül.
A Csendes-óceán szélei mentén szubdukciós zónák gyűrűje húzódik (a “tűzgyűrű”), ahol az óceánfenék a kontinentális lemezek alá és a Föld belsejébe kerül, vagyis szubdukálódik. Ott a régi óceánfenék újrahasznosul, és vulkáni fúvókákba kerülhet.
Az Atlanti-óceán ezzel szemben egy nagy óceáni gerinccel rendelkezik, amely új óceáni lemezt termel, de csak két szubdukciós zónának ad otthont: a Kis-Antillák ívének a Karib-térségben és a Skócia-ívnek Dél-Amerika és az Antarktisz között.
Novopangea
Ha feltételezzük, hogy a mai körülmények fennmaradnak, tehát az Atlanti-óceán továbbra is nyílik, a Csendes-óceán pedig folyamatosan záródik, akkor olyan forgatókönyvvel állunk szemben, amelyben a következő szuperkontinens a Pangea ellenpólusain alakul ki.
Az amerikai kontinens ütközne az észak felé sodródó Antarktiszba, majd a már összeütköző Afrika-Eurázsiába.
Az ekkor kialakuló szuperkontinenst Novopangeának, vagy Novopangaeának nevezték el.
Pangea Ultima
Az atlanti nyitás azonban lelassulhat, és a jövőben valóban elkezdhet bezáródni. A két kis szubdukciós ív az Atlanti-óceánban potenciálisan elterjedhet Amerika keleti partjai mentén, ami a Pangea újjáalakulásához vezethet, ahogy Amerika,
Európa és Afrika újra egy Pangea Ultima nevű szuperkontinenssé egyesül. Ezt az új szuperkontinenst egy szuper Csendes-óceán venné körül.
Aurica
Ha azonban az Atlanti-óceánon új szubdukciós zónák alakulnának ki – ami talán már meg is történt -, akkor mind a Csendes-, mind az Atlanti-óceán sorsára juthat. Ez azt jelenti, hogy egy új óceáni medencének kellene kialakulnia a helyükre.
Ez a forgatókönyv szerint a jelenleg Ázsiát Ázsiától nyugatra Indiától egészen a sarkvidékig átszelő pán-ázsiai hasadék megnyílik, hogy kialakuljon az új óceán. Az eredmény az Aurica szuperkontinens kialakulása lesz.
Az Ausztrália jelenlegi északi irányú sodródása miatt az új kontinens középpontjába kerülne, miközben Kelet-Ázsia és Amerika mindkét oldalról lezárja a Csendes-óceánt.
Az európai és afrikai lemezek ezután újra egyesülnek Amerikával, miközben az Atlanti-óceán bezárul.
Amasia
A negyedik forgatókönyv teljesen más sorsot jósol a jövőbeli Földnek. Több tektonikus lemez jelenleg észak felé mozog, beleértve Afrikát és Ausztráliát is. Ezt a sodródást feltehetően a Pangea által hátrahagyott anomáliák hajtják, mélyen a Föld belsejében, a földköpenynek nevezett részen.
Ez északi sodródás miatt elképzelhető egy olyan forgatókönyv, amelyben a kontinensek, az Antarktisz kivételével, folyamatosan észak felé sodródnak. Ez azt jelenti, hogy végül az Északi-sark körül egy Amasia nevű szuperkontinensen gyűlnének össze.
Ebben a forgatókönyvben mind az Atlanti-óceán, mind a Csendes-óceán többnyire nyitott maradna.
A négy forgatókönyv közül szerintünk a Novopangea a legvalószínűbb.
Ez a mai kontinentális lemezek sodródási irányainak logikus folytatása, míg a másik három feltételezi, hogy egy másik folyamat lép életbe. Az Aurica esetében új atlanti szubdukciós zónákra lenne szükség, a Pangea Ultima esetében az atlanti nyitás megfordulására, az Amasia esetében pedig a Pangea által a Föld belsejében hagyott anomáliákra.
A Föld tektonikai jövőjének vizsgálata arra kényszerít bennünket, hogy feszegessük ismereteink határait, és elgondolkodjunk azokon a folyamatokon, amelyek hosszú időskálákon keresztül alakítják bolygónkat.
Ez arra is késztet bennünket, hogy a Föld rendszerének egészéről gondolkodjunk, és egy sor más kérdést vet fel – milyen lesz a következő szuperkontinens éghajlata? Hogyan fog alkalmazkodni az óceánok keringése? Hogyan fog fejlődni és alkalmazkodni az élet?
Ezek azok a kérdések, amelyek tovább feszegetik a tudomány határait, mert a képzeletünk határait feszegetik.
Mattias Green, a Bangor Egyetem fizikai oceanográfiai lektora; Hannah Sophia Davies, PhD kutató, Universidade de Lisboa , és Joao C. Duarte, kutató és a tengeri geológiai és geofizikai csoport koordinátora, Universidade de Lisboa.
Ez a cikk a The Conversation című folyóiratban jelent meg a Creative Commons licenc alapján. Olvassa el az eredeti cikket.