A feltámadás. Mire gondolsz, amikor ezt a szót hallod? A legtöbb embernek a múlt jut eszébe. Egy elgördített kőre. Egy üres sírra. És egy feltámadt Úrra.
Dicsőség Istennek, Jézus ma is él, nem igaz?
Amit nem teljesen értünk, az a következő: Nem ő az egyetlen, aki feltámadt. Mi is feltámadtunk!
Lelkileg feltámadtunk azon a napon, amikor az Úr Jézus Krisztust életünk Urává tettük. Azon a napon mentünk át a halálból az életbe. A te feltámadásod nagyobbik része már megtörtént!
Gondolj csak bele! Amikor Jézus Krisztust életed Urává tetted, Isten Lelke lebegett feletted. Az Úr dicsősége belépett a lényedbe. És ez a dicsőség felemésztette a régi, bűnös embert, aki voltál. Az a régi ember meghalt. És helyette új teremtmény született.”
Oh igen, lesz egy nap, amikor a földi test, amelyben élsz, feltámad és megdicsőül – de nem kell addig várnod, hogy megszabadulj a bűntől, a betegségtől, a szegénységtől és a kudarctól, ami ezzel a természetes világgal jár. Mindezektől már most is szabad vagy!
Lehet, hogy ott ülsz és azt gondolod: Nos, ha ennyire szabad vagyok, miért nem tudok leszokni a dohányzásról? Miért nem tudok lefogyni? Miért vagyok mindig beteg?
Mert hagytad, hogy a Sátán meggyőzzön arról, hogy még mindig az ő hatalma alatt állsz. Hagytad, hogy rábeszéljen arra, hogy úgy élj, mintha még mindig szellemileg halott lennél!
Ezért ma azt szeretném, ha elkezdenéd magadat élőnek tekinteni! Kezdj úgy gondolni magadra, mint aki már Isten életével rendelkezik, ahelyett, hogy földi lény lennél, aki a feltámadásra vár. Tekintsd magadat halottnak a bűn számára, és élőnek Jézus ereje által. Úgy fogod találni, hogy ma egy teljesen új életet élsz!