WASHINGTON – Az Amerikai Pszichológiai Társaság által közzétett új kutatás szerint a harag károsabb lehet az idősebbek fizikai egészségére, mint a szomorúság, mivel potenciálisan növeli a gyulladást, amely olyan krónikus betegségekkel hozható összefüggésbe, mint a szívbetegség, az ízületi gyulladás és a rák.
“Ahogy a legtöbb ember öregszik, egyszerűen nem tudja azokat a tevékenységeket végezni, amelyeket korábban, vagy a házastárs elvesztését vagy a fizikai mozgékonyságuk csökkenését tapasztalja, és dühössé válhat” – mondta Meaghan A. Barlow, MA, a Concordia Egyetem munkatársa, a Psychology and Aging® című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője. “Tanulmányunk kimutatta, hogy a harag krónikus betegségek kialakulásához vezethet, míg a szomorúság nem.”
Barlow és szerzőtársai azt vizsgálták, hogy a harag és a szomorúság hozzájárul-e a gyulladáshoz, a szervezet immunválaszához az érzékelt fenyegetésekre, például fertőzésre vagy szövetkárosodásra. Míg a gyulladás általában véve védi a szervezetet és segíti a gyógyulást, a szerzők szerint a tartós gyulladás időskorban krónikus betegségekhez vezethet.
A kutatók 226 idős, 59 és 93 év közötti montreali felnőtt adatait gyűjtötték össze és elemezték. Csoportosították a résztvevőket a korai, 59 és 79 év közötti, illetve az előrehaladott, 80 éves és idősebb idős korosztályba.
A résztvevők egy héten keresztül rövid kérdőíveket töltöttek ki arról, hogy mennyire érzik magukat dühösnek vagy szomorúnak. A szerzők vérmintából gyulladást is mértek, és megkérdezték a résztvevőket, hogy van-e valamilyen korral járó krónikus betegségük.
“Azt találtuk, hogy a harag napi szintű megélése a 80 éves és idősebb embereknél magasabb szintű gyulladással és krónikus betegséggel állt összefüggésben, a fiatalabb időseknél azonban nem” – mondta a tanulmány társszerzője, Carsten Wrosch, PhD, szintén a Concordia Egyetemről. “A szomorúság viszont nem állt összefüggésben a gyulladással vagy a krónikus betegségekkel.”
A szomorúság segíthet az idősebb időseknek alkalmazkodni az olyan kihívásokhoz, mint a korral járó fizikai és kognitív hanyatlás, mert segíthet nekik elszakadni olyan céloktól, amelyek már nem elérhetők, mondta Barlow.
Ez a tanulmány megmutatta, hogy nem minden negatív érzelem eredendően rossz, és bizonyos körülmények között hasznos lehet – magyarázta.
“A harag energizáló érzelem, amely segíthet motiválni az embereket az életcélok követésében” – mondta Barlow. “A fiatalabb idősek képesek lehetnek arra, hogy ezt a haragot üzemanyagként használják az élet kihívásainak és az életkorral összefüggő, felmerülő veszteségeknek a leküzdésére, és ez egészségesebbé teheti őket. A harag azonban problémássá válik a felnőttek számára, amint elérik a 80. életévüket, mert ekkor sokan visszafordíthatatlan veszteségeket tapasztalnak, és az élet egyes örömei elérhetetlenné válnak.”
A szerzők szerint az oktatás és a terápia segíthet az idősebb felnőtteknek csökkenteni a haragot azáltal, hogy szabályozzák érzelmeiket, vagy jobb megküzdési stratégiákat kínálnak az öregedéssel járó elkerülhetetlen változások kezeléséhez.
“Ha jobban megértjük, hogy mely negatív érzelmek károsak, nem károsak vagy éppen hasznosak az idősek számára, akkor megtaníthatjuk őket arra, hogyan lehet a veszteséggel egészséges módon megbirkózni” – mondta Barlow. “Ez segíthet nekik abban, hogy elengedjék a haragjukat.”
Cikk: “Is Anger, but Not Sadness, Associated With Chronic Inflammation and Illness in Older Adulthood?” Meaghan A. Barlow, MA, Carsten Wrosch, PhD, Jean-Philippe Gouin, PhD, Concordia University, and Ute Kunzmann, PhD, University of Leipzig. Pszichológia és öregedés. Published May 9, 2019.
Carsten Wrosch e-mailben érhető el.
A washingtoni székhelyű American Psychological Association a legnagyobb tudományos és szakmai szervezet, amely a pszichológiát képviseli az Egyesült Államokban. Az APA tagságához közel 118 400 kutató, oktató, klinikus, tanácsadó és hallgató tartozik. Az APA a pszichológia 54 részterületén működő szakosztályain és 60 állami, területi és kanadai tartományi szövetséggel való kapcsolatain keresztül azon dolgozik, hogy előmozdítsa a pszichológiai tudomány és tudás fejlődését, kommunikációját és alkalmazását a társadalom javára és az életek jobbá tételére.