A hód hatása a halakra

A hód potenciális hatása a halállományokra, különösen a lazacállományokra, egyre nagyobb aggodalomra ad okot egyes horgászok számára szerte az országban. Bár a skót hódkísérleti terület Knapdale-ben (Mid-Argyll) nem tartalmaz lazacpopulációkat, a skót hódkísérleti partnerek számára fontos, hogy foglalkozzanak ezzel az aggodalommal.

1. A hódok esznek halat?

Nem, ez egy elterjedt mítosz. A hódok nem esznek halat – teljesen vegetáriánusok, a nyári hónapokban inkább vízi növényeket, füveket, gyógynövényeket és bokrokat fogyasztanak, télen pedig inkább fákat és fás szárú cserjéket.

2. Milyen aggályok merülnek fel a hódok halakra gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatban?

Egyeseket aggaszt, hogy a hódok tevékenysége (pl. gátak létesítése) negatív hatással lehet néhány vadon élő vándorló halfajra, különösen az atlanti lazacra, és hogy ez ezért káros hatással lehet a skóciai vadon élő lazacállományra.

3. Miért építenek a hódok gátakat?

A hód félig vízi állat, élete nagy részét a vízben vagy annak közelében tölti. Előszeretettel élnek mozdulatlan vagy lassan mozgó vízfolyásokban, amelyek elég mélyek ahhoz, hogy a víz alatt elérjék mind a szálláshelyeiket, mind az odúikat, valamint búvárkodással el tudjanak menekülni a ragadozók elől. Gátakat általában csak akkor építenek, ha a vízszint túl alacsony ahhoz, hogy a lakhelyeket, odúkat vagy táplálkozóhelyeket biztonságosan megközelíthessék.

A gátakat felhalmozott üledékből és kivágott fából építik, és átlagosan kevesebb mint 10 méter hosszúak és 1,5 méter magasak. A víz átszivárog a gáton, és ha elég mélyen van a gát mögött, akkor a gát oldalain is túlcsordul és körbefolyik.

4. Milyen gyakran építenek gátakat a hódok?

Norvégiában hasonló tájakon a hódterületek átlagosan csak kb. 10%-a tartalmaz gátakat (Parker & Cock Rønning, 2007 és Duncan Halley pers. comm.) A Knapdale-i kísérleti területen sok tó, lochans és burns lochans található, ahol a vízfolyás nyugodt vagy lassú mozgású. Ez ideális környezet a hód számára.

5. Skócia különleges eset a hódok és a lazacok tekintetében?

Mint olyan ország, amely sikeresen visszatelepítette a hódot a meglévő lazacpopulációk mellé, Norvégia hasznos összehasonlítási alap lehet. A hódpopulációk Kelet-, Közép- és Észak-Norvégiában (azaz a délkeleten kívüli teljes elterjedési terület) teljes egészében visszatelepítésekből származnak, és így összehasonlíthatók a máshol történt visszatelepítésekkel. Norvégia tíz legnagyobb (fogási súly szerinti) lazachalászattal foglalkozó folyója közül ötben (Gaula, Orkla, Namsen, Numedalslågen és Drammenselva; hatban, ha a (részben Finnországban található) Tanaelvát is beleszámítjuk. A hódok évtizedek óta jelen vannak ezeken a folyókon és sok más folyón, ahol lazac- és pisztrángpopulációk találhatók. A lazacok számos ilyen folyó kis mellékfolyóiban ívhatnak és ívnak is, és Norvégiában nem érzékelik, hogy a hódok problémát okoznának. A hódgátakkal kapcsolatos kutatások hiánya a norvégiai lazacállományokkal kapcsolatban annak a következménye, hogy sem a kutatók, sem a hatóságok, sem a horgászok nem érzékelik a problémát.

6. A hódgátak akadályozhatják a lazacok vándorlását?

Nagyon kevés tudományos kutatás van ezen a területen. Mitchell és Cunjak 2007-es tanulmányukban felvetették, de nem bizonyították, hogy a Kanadában vizsgált hódgátak egy csoportja egyes években csökkentette a lazacok mozgását és az azokon való ívást, más években viszont nem.

A Scottish Beaver Trial partnerség úgy véli, hogy ha a hódok tevékenységét káros hatásúnak tekintették volna egy olyan gazdaságilag fontos fajra, mint az atlanti lazac, akkor ez már évek óta ismert lenne, és ezt követően számos kutatás és aktív kezelés létezne a témában. Az ilyen kutatás és irányítás azért hiányzik, mert ezt a kérdést nem tekintik problémának azokban az országokban, ahol a hódok és a lazacok együtt élnek. A hódot sikeresen visszatelepítették 24 másik európai országban, és évezredek óta együtt élnek a halakkal, köztük a lazacokkal.

7. Milyen hatással van a hódtevékenység a halpopulációkra?

Collen & Gibson 2001-es, a hódok halakra gyakorolt hatásáról szóló áttekintésében összefoglalta a hódtevékenység halakra gyakorolt lehetséges következményeit:

Pozitív hatások:

• Habitatot teremt a nagyobb halak számára, horgászati lehetőségeket biztosítva.
• A hódkunyhók és tápláléklelőhelyek által biztosított törmeléktakaró vonzhat egyes halfajokat (pl. lazacok és sügérek)
• A hidrológiai hatások stabilizálódnak, így csökken a meder kimosódása és a parterózió. A stabilabb patakáramlás kedvezően hat a gerinctelenek és a halak termelésére.
• A vízhőmérséklet stabilizálódása és felmelegedése növelheti a (hal)termelékenységet a hideg vizű patakokban.
• A nagy hordalékterhelésű patakokban az üledék a duzzasztóban (hódtóban) megreked.
• A tóban megnő a durva, szemcsés és oldott szerves anyag, ami gombás és mikrobiális úton táplálékot biztosít a gerincteleneknek.
• Tápanyagok keletkezhetnek, növelve a tó és a folyásirányban lejjebb lévő szakaszok termékenységét.
• A savasság csökkenhet, és az alumínium immobilizálódhat.
• A gát összegyűjti a szerves törmeléket, és szubsztrátumot biztosít a lótikus (folyóvízi) típusú gerinctelenek számára, táplálékot nyújtva a folyásirányban lejjebb lévő halaknak.
• A tóban bizonyos időszakokban menedéket lehet biztosítani.

Lehetséges negatív hatások:

• A felfelé vándorlás akadályozható (nagyobb gátak; gátak a víznyelők felett, amelyek részleges akadályok voltak).

Scottish Beaver Trial megjegyzés a fenti hatásról. Megjegyzendő azonban, hogy:

(i) Szinte az összes jelenleg rendelkezésre álló kutatás Észak-Amerikából származik, és a legtöbb arra utal, hogy mind a kifejlett, mind a fiatal lazacfélék megtalálhatók a hódgátak felett és alatt is.

(ii) Parker és Rønning (2007) norvégiai tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a hódok jelenléte valószínűleg jelentéktelen negatív hatással van a tengeri pisztráng és a lazac szaporodására. A hódgátakat, amelyeket a földtulajdonos bármilyen okból problémásnak ítél, általában eltávolítják; a Numedalslågenen 14 földtulajdonosból 5 legalább egyszer eltávolította a hódgátakat a hód visszatelepülése óta eltelt 46 év alatt, bár soha nem azért, mert úgy ítélték meg, hogy akadályozzák a lazacfélék mozgását. Ez a gyakorlat nem tekinthető problémásnak a hódpopulációk szempontjából.

(iii) A Salmon & Trout Association (2008) szerint “A kutatások azt sugallják, hogy az a nézet, miszerint a hódgátak rutinszerűen átjárhatatlanok az anadrom fajok számára, ma már tarthatatlan.”

• A vízhőmérséklet felmelegedése káros lehet egyes peremvidéki élőhelyeken a hidegvízi halak számára.”
• A szaporodóhelyek elönthetők és eliszapolódhatnak.”

A skót hódpróba kommentálja a fenti hatást. Megjegyzendő azonban, hogy:

(i) A jelenleg rendelkezésre álló egyetlen kutatás mind Észak-Amerikából származik, és csak olyan területeken jelent potenciális problémát, ahol korlátozottak az ívási lehetőségek és nagy a hódsűrűség.

(ii) Ezzel szemben a hódgátak hatása további ívóhelyeket hozhat létre a már meglévő magas iszapterhelésű patakokban.

• A felmelegedő vízhőmérséklet káros lehet a hidegvízi halakra.
• A halak összetétele és kölcsönhatásai megváltozhatnak, így a horgászat számára kevésbé kívánatos fajok kerülnek túlsúlyba.
• Élhelyet teremthetnek a madár-, emlős- vagy halragadozók számára, ami negatív hatással lehet a kívánatos halfajokra.

Következtetések:

1. Kevés tudományos bizonyíték van arra, hogy a hódgátak jelentősen befolyásolják az atlanti-óceáni lazac populációkat
2. A kis, könnyen duzzasztott patakokban a hódtevékenység megváltoztathatja az élőhelyi jellemzőket és megváltoztathatja a jelenlévő halközösségeket (Rosell et al, 2005).
3. A hódtevékenység pozitív és negatív hatásokkal egyaránt járhat a halfajok, köztük a lazacfélék számára (Collen & Gibson, 2001).
4. Teljesen helyénvaló összehasonlítani a hódok norvégiai halakkal való kölcsönhatásait a Skóciában tapasztalható kölcsönhatásokkal.
5. Ha a hódtevékenység káros hatással lenne egy olyan gazdaságilag fontos fajra, mint az atlanti lazac, akkor ez már évek óta ismert lenne, és ezt követően számos kutatás és aktív gazdálkodás létezne a témában. Az ilyen kutatás és irányítás azért hiányzik, mert ezt a kérdést nem tekintik problémának azokban az országokban, ahol a hódok és a lazacok együtt élnek.
6. A lazactanácsok törvényes hatáskörük (Salmon and Freshwater Fisheries (Consolidation) (Scotland) Act 2003) értelmében a lazactanácsok hatáskörrel rendelkeznek a lazac vándorlási útvonalainak nyitva tartására “.a zavaró tényezők és akadályok eltávolítása révén”. Ez azt jelenti, hogy képesek lesznek kezelni vagy eltávolítani minden olyan hódgátat, amelyet a lazacok vándorlását akadályozónak ítélnek. Ezek az intézkedések valószínűleg nem lesznek hatással a hódpopulációra.
7. A skót hódkísérleti partnerek továbbra is pozitív kapcsolatot tartanak fenn a Knapdale-i kísérletet érintő valamennyi érdekelt féllel, beleértve a horgászközösség képviselőit is.

A tanulmányt készítette:
Simon Jones
Scottish Beaver Trial Project Manager
Scottish Wildlife Trust
Units 5 – 7 Napier Way
Cumbernauld G68 0EH
Tel: 01236 617113
Mobil: 07920 468556
Email: [email protected]

Acknowledgements: Dr. Duncan Halley
Norvég Természetkutató Intézet
Postacím:
NO-7485 Trondheim
NORWAY
Kézbesítési/látogatási cím:
Tungasletta 2
NO-7047 Trondheim
NORWAY
Tel: +47 73 80 80 14 49
Email: (2007) Low potential for restraint of anadromous salmonid reproduction by beaver Castor fiber in the Numedalslågen river catchment, Norway. River Research and Applications 23: 752-762

Mitchell, S.C. and Cunjak, R.A. (2007) Stream flow, salmon and beaver dams: roles in the construction of stream fish communities within an anadromous salmon dominated stream. Journal of Animal Ecology 76: 1062-1074.

Collen, P. és Gibson, R.J (2001) The general ecology of beavers (Castor spp.), as related to their influence on stream ecosystems and riparian habitats, and the subsequent effects on fish – a review. Reviews in Fish Biology and Fisheries 10: 439-461.

Gray, J. (2008) Briefing Paper – reintroducing Beavers into the UK. Salmon & Trout Association http://www.salmon-trout.org/issues_new_briefing_papers.asp

Rosell, F., Bozser, O., Collen, P., and Parker, H. (2005) Ecological impact of beavers Castor fiber and Castor canadensis and their ability to modify ecosystems. Mammal Review 2005, No. 3&4, 248-276

.