-
Nagyobb szövegméretNagy szövegméretRendes szövegméret
Sokkoló és felkavaró lehet, ha megtudja, hogy a gyermeke bajba került, mert más gyerekeket piszkált vagy zaklatónak bélyegezték.
Bármennyire is nehéz lehet ezt a hírt hallani, fontos, hogy azonnal foglalkozzunk vele. Akár fizikai, akár verbális a zaklatás, ha nem állítjuk meg, az agresszívabb antiszociális viselkedéshez vezethet, és akadályozhatja gyermeke iskolai sikerességét, valamint a barátságok kialakításának és megtartásának képességét.
A zaklató viselkedés megértése
A gyerekek sokféle okból zaklatnak. Néhányan azért erőszakoskodnak, mert bizonytalannak érzik magukat. Az érzelmileg vagy fizikailag gyengébbnek tűnő személy piszkálása azt az érzést nyújtja, hogy fontosabbnak, népszerűbbnek vagy irányítónak érzi magát. Más esetekben a gyerekek azért erőszakoskodnak, mert egyszerűen nem tudják, hogy nem szabad piszkálni azokat a gyerekeket, akik méretük, kinézetük, fajuk vagy vallásuk miatt mások.
Némely esetben a zaklatás egy dacos vagy agresszív viselkedési minta része. Ezeknek a gyerekeknek valószínűleg segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtanulják kezelni a dühöt és a sértettséget, a frusztrációt vagy más erős érzelmeket. Lehet, hogy nem rendelkeznek a másokkal való együttműködéshez szükséges készségekkel. A terápia gyakran segíthet nekik megtanulni kezelni az érzelmeiket, megfékezni a zaklatást, és fejleszteni a szociális készségeiket.
Néhány gyerek, aki zaklat, az otthon látott viselkedést másolja. Azok a gyerekek, akik agresszív és barátságtalan interakciókat látnak a családban, gyakran megtanulják, hogy másokkal is ugyanígy bánjanak. Azok a gyerekek pedig, akiket gúnyolnak, megtanulják, hogy a zaklatás az általuk gyengének tartott gyerekek feletti irányítást jelentheti.
Segítség a gyerekeknek a zaklatás megállításában
Tudatosítani kell a gyermekében, hogy a zaklatás nem helyes, és súlyos következményekkel járhat otthon, az iskolában és a közösségben, ha folytatódik.
Próbálja megérteni a gyermeke viselkedésének okait. Egyes esetekben a gyerekek azért erőszakoskodnak, mert nehezen tudják kezelni az olyan erős érzelmeket, mint a düh, a frusztráció vagy a bizonytalanság. Más esetekben a gyerekek nem tanulták meg a konfliktusok megoldásának és a különbségek megértésének együttműködő módját.
Figyeljen arra, hogy:
- Vegye komolyan a zaklatást. Győződjön meg róla, hogy gyermekei megértik, hogy nem tűri a zaklatást sem otthon, sem máshol. Állítson fel szabályokat a zaklatással kapcsolatban, és tartsa be azokat. Ha gyermekét kiváltságok megvonásával bünteti, győződjön meg róla, hogy annak van értelme. Ha például a gyermeke e-mailben, szöveges üzenetekben vagy egy közösségi oldalon keresztül zaklatja a többi gyereket, egy időre szüntesse meg a telefon- vagy számítógépes kiváltságokat. Ha gyermeke agresszívan viselkedik otthon, a testvérekkel vagy másokkal, vessen véget ennek. Tanítsa meg a megfelelőbb (és erőszakmentes) reakciómódokat, például az elsétálást.
- Tanítsa meg a gyerekeket arra, hogy tisztelettel és kedvesen bánjanak másokkal. Tanítsa meg gyermekének, hogy helytelen nevetségessé tenni az olyan különbségeket, mint a faji, vallási, megjelenési, speciális szükségletek, nemi, gazdasági helyzet. Próbáljon empátiát ébreszteni azok iránt, akik mások. Fontolja meg, hogy közösen bekapcsolódjon egy olyan közösségi csoportba, ahol gyermeke kapcsolatba kerülhet olyan gyerekekkel, akik mások.
- Ismerje meg gyermeke szociális életét. Keressen betekintést abba, hogy mi befolyásolhatja gyermeke viselkedését az iskolában (vagy bárhol is történik a zaklatás). Beszéljen gyermeke barátainak és társainak szüleivel, tanárokkal, nevelési tanácsadókkal és az iskola igazgatójával. Más gyerekek is zaklatják? Mi a helyzet gyermeke barátaival? Milyen nyomás nehezedik a gyerekekre az iskolában? Beszéljen gyermekeivel ezekről a kapcsolatokról és a beilleszkedési nyomásról. Vonja be őket iskolán kívüli tevékenységekbe, hogy találkozhassanak más gyerekekkel, és barátságokat kössenek velük.
- Bátorítsa a jó viselkedést. A pozitív megerősítés erősebb lehet, mint a negatív fegyelmezés. Kapd el a gyerekeidet, amikor jók. Amikor pozitívan kezelik a helyzeteket, vedd észre, és dicsérd meg őket érte.
Otthon kezdjük
Természetes – és gyakori -, hogy a gyerekek otthon veszekednek a testvéreikkel. És hacsak nem áll fenn a fizikai erőszak veszélye, bölcsen tesszük, ha nem avatkozunk bele. De tartsa szemmel a szidalmazást és a veszekedést, és rendszeresen beszéljen minden gyerekkel arról, hogy mi az elfogadható és mi nem.
A saját viselkedését is tartsa kordában. Gondold át, hogyan beszélsz a gyerekeid körül, és hogyan kezeled a konfliktusokat és a problémákat. Azok a gyerekek, akik egy testvér vagy szülő/gondviselő kiabálásával, szidalmazásával, leszólásával, durva kritikájával vagy fizikai dühével élnek együtt, ezt más környezetben is eljátszhatják.
Ha ön agresszívan viselkedik – a gyerekeivel szemben vagy előttük -, jó eséllyel ők is követni fogják a példáját. Ehelyett mutasson rá másokban a pozitívumokra, ne a negatívumokra. Ha konfliktusok merülnek fel a saját életében, nyíltan beszéljen a frusztrációjáról, és arról, hogyan birkózik meg az érzéseivel.
Vannak olyan helyzetek, amelyek fegyelmezést és hasznos kritikát igényelnek. De ne hagyd, hogy ez átcsússzon nevezgetésbe és vádaskodásba. Ha nem tetszik a gyermeke viselkedése, hangsúlyozza, hogy ez az a viselkedés, amin szeretné, ha a gyermeke változtatna, és bízik benne, hogy képes lesz rá.
Ki más segíthet?
Ha egy stresszes otthoni életesemény hatással lehet a gyermeke viselkedésére, kérjen segítséget az iskolában és a közösségben található forrásokból. A nevelési tanácsadók, lelkészek, terapeuták és az orvos segíthetnek. Ha gyermeke már korábban is vitatkozott, dacoskodott, és nehezen tudja kontrollálni a dühét, fontolja meg, hogy kivizsgáltassa magát egy terapeutával vagy viselkedési egészségügyi szakemberrel.
Amilyen frusztráló is lehet segíteni a gyerekeknek abbahagyni a zaklatást, ne feledje, hogy a rossz viselkedés nem fog magától abbamaradni. Gondoljon arra, hogy milyen sikereket és boldogságot szeretne elérni gyermekei számára az iskolában, a munkában és a kapcsolatokban egész életük során. A zaklatás megfékezése most már előrelépés e célok felé.