BEVEZETÉS
Minden fotoszintetikus eukarióta sejt kloroplasztiszokat tartalmaz, amelyek a napfény sugárzó energiáját felhasználva szén-dioxidot és vizet alakítanak át szénhidráttá. A fotoszintézis melléktermékeként oxigéngáz is távozik a légkörbe a leveleken található apró nyílásokon, az úgynevezett sztómákon keresztül. A fotoszintézis során keletkező szénhidrátok fontos energiaforrást biztosítanak számunkra, míg az oxigén a belélegzett levegő kritikus összetevője.
A fotoszintézis reaktánsai és termékei az 1800-as évek eleje óta ismertek. Eleinte általában azt feltételezték, hogy a fotoszintézis melléktermékeként felszabaduló oxigén a szén-dioxidból származik. A kérdésre azonban csak az 1940-es évek elején kaptak végleges választ, és az eredmény sokakat meglepett.
Összefoglalás
Az izotópos nyomjelző egyik első alkalmazása a biológiában a fotoszintézis során keletkező oxigén forrásának meghatározására szolgált. Samuel Ruben és munkatársai a Berkeley Kaliforniai Egyetemen az oxigén egy nehéz izotópját, a 18O-t használták a fotoszintetikus folyamat két reaktánsának egyikének jelölésére, így tudták megállapítani, hogy az oxigéngáz nem szén-dioxidból, hanem vízből származik.
Nézze meg az animáció teljes szövegét
.