Ami azonban hosszú távon sokkal nagyobb probléma lehet, mint a fellendülés és a visszaesés, az a fellendülés és a visszaesés iránti megszállottságunk. A gazdasági híreket (és nagyon gyakran a politikai híreket is) a gazdasági növekedés témája uralja. Vajon recesszióban maradunk? A fellendülés felé tartunk? Amint túljutottunk egy recesszión, máris a következő recesszió jeleit fürkészjük, vagy azon aggódunk, hogy vajon a növekedés olyan magas lesz-e, mint ahogy azt előre jelezték vagy remélték.
A gazdasági növekedésről szóló beszéd lehet az, ami a tudatlan politikusokat és a lusta újságírókat megszállottá teszi. Minden tisztességes közgazdász azonban megkérdőjelezné, hogy ennek a növekedési megszállottságnak valóban van-e értelme. Tökéletesen megértik, hogy a gazdasági növekedés nagyon messze van attól, hogy a gazdasági siker mindenek felett álló tényezője legyen.
Először is, a GDP csak egy meglehetősen durva és pontatlan mérőszáma a gazdasági tevékenységnek. A GDP-statisztikában szereplő számos tevékenység valójában nem olyan tevékenység, amely javítja a helyzetünket. A cigaretta előállítása és értékesítése például hozzájárul a GDP-hez, de ettől rosszabbul járunk, nem pedig jobban.
Aztán ott van a jól ismert törött ablak példa. Ha a GDP annyira fontos, akkor miért nem bátorítjuk a csöveseket arra, hogy köveket dobáljanak és ablakokat törjenek be? Elvégre rengeteg embert kellene foglalkoztatni, akik ezeket az ablakokat javítanák, és az általuk végzett munka hozzájárulna a GDP-hez. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a rombolás és javítás körforgása valójában nem javítana a helyzetünkön. Egyszerűen csak keményebben dolgoznánk azért, hogy megálljuk a helyünket. Jobban járnánk, ha az ablakok eleve nem törnének be – de ez nem növelné a GDP-statisztikánkat!
A GDP jelentőségét az is csökkenti, hogy sok fontos gazdasági tevékenység nem szerepel a GDP-statisztikában. Ha fizetsz egy bébiszitternek, hogy vigyázzon a gyerekeidre, az beleszámít a GDP-be, de ha a nagymama ingyen bébiszitterkedik, az nem számít, mivel nem rögzítik, hogy bármilyen tranzakció megtörtént.
A lényeg azonban összességében az, hogy egy eleve gazdag ország esetében nincs egyértelmű kapcsolat a GDP és az emberek jólétének mértéke között. A GDP nagyon hasznos statisztika, amikor a fejlődő országokat vizsgáljuk, amint a megélhetési gazdaságból modern gazdasággá fejlődnek, de a modern, gazdag, nyugati országok esetében sokkal kevésbé hasznos.
Egy olyan országban, mint az Egyesült Királyság vagy az USA, már most is bőségesen termelünk és fogyasztunk ahhoz, hogy nagyon gazdagok és nagyon jól élők legyünk. Mégis, a politikusok és az újságírók úgy tűnik, hogy arra kellene törekednünk, hogy egyre több és több árut és szolgáltatást termeljünk és fogyasszunk vég nélkül. Úgy tesznek, mintha katasztrofális lenne, ha nem gyorsítjuk fel folyamatosan a termelés és fogyasztás ütemét. De vajon tényleg folytatódhat-e ez a gyorsulás a végtelenségig? Még ha így is lenne, akarnánk-e ezt? Valóban jót tenne nekünk?