A dingók úgy nézhetnek ki, mint a megszokott keverék kutyák, és a kutatók évekig azt feltételezték, hogy a dingók ősei Kelet-Ázsiából származó háziasított kutyák voltak, amelyek később elvadultak. Kiderült azonban, hogy a dingók ennél sokkal egyedibbek. Nemcsak egy külön faj, hanem a ragadozók egy külön csoportja is, amely elkülönül a kutyáktól és a farkasoktól – írja a The Scientist.
A dingók több ezer évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába, és 1793-ban említik őket először fajként. Akkoriban Canis dingónak nevezték őket. Hivatalos nevüket azonban hamarosan Canis lupus dingóra változtatták, azon a feltételezésen alapulva, hogy a dingók valójában a farkas egy alfaja, és ugyanabba az evolúciós kládba tartoznak, mint a házikutyák.
Egy új tanulmányban a kutatók megkérdőjelezték ezt a feltételezést. Megvizsgáltak 69 dingókoponyát, amelyek 1900-ból vagy korábbról származnak – feltehetően még azelőtt, hogy a dingók találkoztak volna a háziasított kutyákkal, amelyek csak az európaiakkal együtt érkeztek Ausztráliába. A kutatók megállapították, hogy a dingók olyan anatómiai jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket a kutyáktól és a farkasoktól, beleértve a szélesebb fejet és a hosszabb ormányt – írja a The Scientist. A csapat azt is megállapította, hogy a dingóknak nem feltétlenül kell barnás színűnek lenniük, lehetnek feketék, fehérek vagy sötétbarnák is.
A kutatók javasolják a dingó tudományos nevének visszaállítását Canis dingóra, amely név a farkasoktól és a házikutyáktól egyaránt megkülönböztetné az állatokat. “Mostantól bármely vadon élő canid – dingó, kutya vagy a kettő keveréke – megítélhető e besorolás alapján” – áll a kutatók közleményében. Ez valójában gyakorlati jelentőséggel bír a fajtatiszta kutyák számára, magyarázza a csapat, mert bár a dingók védett fajnak számítanak, “Ausztrália egyes részein a jelenlegi politika támogatja a dingók megőrzését, de a “dingókutyák” kiirtását, amelyeket jelentős kártevőnek tartanak, mert megölik a jószágokat.”