A csizmás kandúr mese a világ minden táján ismert történet, amelyet számos kultúra átvett, kisajátított és megváltoztatott. A cselekmény középpontjában egy macska (vagy egyes esetekben sakál, gazella, esetleg álruhás tündér) áll, aki csellel és csalással próbál hatalmat, gazdagságot és egy hercegnő kezét szerezni nincstelen és alacsony származású gazdájának. A népi történetmesélésben szokatlan, hogy nincs nyilvánvaló erkölcsi tartalma – a gazdagságot kettős üzérkedéssel szerzik meg, a jogos tulajdonosokat megfosztják földjeiktől, az ártatlan hercegnőket pedig hamisan adják férjhez.
A történet először Giovanni Francesco Straparola A szemfényvesztő éjszakák című (1550 és 1553 között kiadott) művében jelent meg nyomtatásban. Ez a kétkötetes gyűjtemény összesen hetvenöt történetet tartalmazott, és nagy jelentőségű, mint az első olyan európai mesekönyv, amely tündérmeséket tartalmazott. Szerzője, Giovanni Francesco Francesco mesteri mesemondó volt, és saját életét rejtélyek övezik. Míg a neve valószínűleg “Giovanni Francesco” volt, a vezetékneve – a “Straparola” – vélhetően kitaláció volt. Ez nem jellemző a kor és a hely családi neveire (amelyek általában a hivatalos állást vagy a helyet vették alapul), és a szó szerinti jelentése – “fecsegő” – valószínűsíthetően egy író beceneve. Ennek ellenére az ő “fecsegő” meséi között található a legkedveltebb meséink némelyikének első ismert példája – a Csizmás kandúr a leghíresebb példa.
A Csizmás kandúr története először Straparola “A tréfás éjszakák”
A Costantino Fortunato (azaz “Szerencsés Costantino”) címmel Giovanni Francesco meséje nagyrészt “rögzítette” az elbeszélés szerkezetét az utána következők számára. A rendkívül okos macska három testvér közül a legfiatalabbat látja el élelemmel, és a királlyal kötött “felfelé irányuló üzletek” sorozatán keresztül (beleértve azt is, hogy becsapja őt, hogy a fiút hercegi ruhába öltöztesse) végül egy szép kastélyt és a hercegnők kezét nyeri el gazdája számára. Valószínűleg ez a történet ihlette Charles Perrault-t, a francia mesemondó mestert híres Histoires ou Contes du Temps Passé (1697) című művében. Perrault története, a Le Maître Chat, ou Le Chat Botté (Csizmás kandúr) különösen érdekes, mivel ez az első olyan történet, amelyben a macska szép csizmája szerepel, és egyben az első olyan változat, amelyben ogre is szerepel. Giovanni Francesco meséjében a fiatalember csupán egy halott lovag kastélyának tulajdonjogát vette át – míg Perrault szerint a macska ügyesen megöli az alakváltó ogrét.
VÁLASZTOTT KÖNYVEK
Perrault két kiegészítése rendkívül érdekes. Az, hogy a macska csizmát kér, túlvilági természetét jelzi. Amint az olvasó kétségtelenül feltételezi, ez nem egy közönséges macska (akár beszél, akár nem!), de a csizma a sors teremtményének magas rangját jelképezi – egy ilyen “állati segítőhöz” nem illene mezítláb lenni. Másodszor, az, hogy Perrault az ogrét a kastélyba helyezte, a mese ősi eredetére utal. Ahogy Jacob Grimm egyszer állította, az “ogrék” a római és középkori Orcus-hitből származnak; az alvilág istene és a megszegett eskü büntetője, akit alakváltó szörnyeteggé alacsonyítottak. Ez a hagyomány általában a vidéki területeken volt elterjedt, ami lehetővé tette a mítosz fennmaradását jóval azután is, hogy az elterjedtebb istenek imádata megszűnt. A francia ogre szó (amely valójában Perrault meséiben jelent meg először) ennek a szónak az ogro vagy orco változataiból származik, és a hozzáértő olvasó számára tovább jelzi az állati segítő hatalmas erejét.
A “gazdamacska” végül is képes megölni az ogrét Perrault meséjében, rávéve azt, hogy egérré változzon, amivel gyorsan felfalja. Ez az elem megismétlődik a skandináv változatban (Lord Peter), amelyben a trollt alakváltoztatásra ösztönzik (ezúttal egérré változtatva magát), és ekkor őt is felfalja a macska. Perrault szerint a Csizmás Kandúr elbeszéléséből nem igazán lehet tanulságot levonni; a macska egy tökéletesen gátlástalan kalandor, aki pusztán a dolog kedvéért a molnár fiát márkinak nevezi, mulatságos csalások sorozatával királyi házasságot köt vele, és végül egy meggyilkolt ogre gazdagságával és kastélyával gazdagítja meg.
Bár a végén két “erkölcsöt” is felajánl; először is azt, hogy tudással és kemény munkával fel lehet emelkedni a társadalomban, másodszor pedig azt, hogy a jó megjelenés és a szép ruhák hasznosak a szerelem elnyerésében – mindkettő célt a regényeskedés révén éri el. Kétséges tehát, hogy a nyíltan moralizáló hangvétel (amely oly gyakori sok más mesében) valaha is célja volt ennek az elbeszélésnek.
Perrault “Le Chat Botté” című meséje az első, amelyben a macska szép csizmája szerepel
.