A bokarándulás és -rándulás diagnózisa

Az enyhe rándulások és húzódások gyakran otthon is kezelhetők, míg a súlyosaknál szükség lehet valamilyen mozgáskorlátozásra vagy akár műtétre a sérült struktúrák helyreállítása érdekében.

A bokarándulás vagy -rándulás diagnosztikai folyamata általában fizikai vizsgálatot és súlyosság szerinti osztályozást foglal magában.

Bokaficam és -húzódás súlyossági osztályozása

Az orvosok általában háromfokozatú osztályozási rendszert követnek a ficamok és húzódások diagnosztizálásakor:

1. fokozat
A bokaficam és -húzódás 1. fokozatában az érintett szalagok vagy izmok/ínszalagok minimális szakadása áll fenn. A sérülés elsősorban túlnyújtás, és az esetleges szakadás mikroszkopikus szintű. A sérülés helyének érzékenysége, fájdalma és duzzanata minimális, de még mindig elég ahhoz, hogy szemrevételezéskor vagy tapintáskor (tapintás) észrevehető legyen. Enyhe véraláfutás vagy a bőr elszíneződése előfordulhat, és az állás/járás károsodása is minimális.

2. fokozat
A 2. fokozatú bokaficam és bokarándulás esetén az érintett szalagok vagy izmok/ínszalagok mérsékelt szakadása áll fenn. Mérsékelt szakadás esetén egyes szalag- vagy izom-/ínrostok teljesen elszakadhatnak, de a többi rost még elég ép ahhoz, hogy a szövet összességében megőrizze integritását. A sérülés helyén a duzzanat, a fájdalom és az érzékenység mérsékelt, bár a mozgástartomány némileg csökkenhet. Néhány 2-es fokozatú ficamot és húzódást szenvedett betegnél előfordulhat némi boka-instabilitás, például a boka részben engedhet állva vagy járva. Mérsékelt véraláfutás vagy bőrelszíneződés is előfordulhat, és a betegnek gondot okozhat a járás vagy az állás.

3. fokozat
A 3. fokozatú bokaficam és bokarándulás esetén az érintett szalagok vagy izmok/ínszalagok teljesen elszakadnak vagy megrepednek, és egyetlen szál sem marad ép. A sérülés helyén jelentős a duzzanat és az érzékenység, és gyakran a bőr súlyos elszíneződésével (fekete-kék, lilás-fekete) jár. A boka semmilyen terhelést nem tud elviselni, és a mozgástartománya alig vagy egyáltalán nem marad meg. A lábfej állása, járása vagy forgatása lehetetlen.

A sérülés látszólagos súlyosságától függetlenül azoknak, akiknél felmerül a gyanú, hogy bokaficamuk vagy bokarándulásuk van, ajánlott minél hamarabb megfelelő orvosi ellátást kérni a helyes diagnózis és kezelés érdekében. A kezelés késleltetése néha súlyosbíthatja a bokasérülést.

Mire számíthat egy bokaficam vagy -húzódás vizsgálatakor

A bokaficam vagy -húzódás diagnosztizálásakor és súlyosságának osztályozásakor az orvosok általában az alábbiak közül egyet vagy többet végeznek:

1. Megvizsgálják az érintett bokát vizuálisan, hogy megállapítsák a duzzanat és a zúzódás mértékét.
2. Tapintja meg a sérülés helyét, hogy felmérje az érzékenység és a duzzanat szintjét.
3. Forgatja, hajlítsa vagy nyújtsa a lábat és a bokát, hogy tesztelje a mozgástartományt és meghatározza, hogy melyik szövet(ek) sérült(ek). Ez a tevékenység meglehetősen fájdalmas lehet, különösen a 2. vagy 3. fokozatú ficamban és húzódásban szenvedő betegek esetében.
4. Diagnosztikai vizsgálatot rendeljen el, például röntgen- vagy mágneses rezonanciás képalkotást (MRI) annak pontos meghatározására, hogy mely szövetek sérültek és hol, valamint az esetleges csonttörés, csontszilánk vagy más egyidejű ízületi-felületi sérülés kizárására. Egyes esetekben az MRI-t esetleg el kell halasztani a kezdeti duzzanat és zúzódás elmúlásáig.1,2

Míg a bokaficam és a bokarándulás hasonló tünetekkel és hasonló kezeléssel jár, fontos a helyes diagnózis felállítása, hogy a megfelelő kezelési protokollt lehessen alkalmazni, különösen súlyos vagy krónikus sérülések esetén, amelyek műtétet igényelhetnek.