A Anti-TPO mint korai prediktív marker jelentősége a pajzsmirigybetegségben

Abstract

Noha a legtöbb pajzsmirigybeteg nem diagnosztizált a nem specifikus tünetek miatt, a pajzsmirigybetegségek általános szűrése nem ajánlott a lakosság számára. Ebben a vizsgálatban az az indítékunk, hogy bemutassuk a pajzsmirigy autoantitest, az anti-TPO korai megjelenését a pajzsmirigyhormon-zavar kialakulása előtt; így az anti-TPO kiegészítése a hagyományos pajzsmirigymarkerek TSH és FT4 mellett segítene csökkenteni a hosszú távú morbiditást és a kapcsolódó egészségügyi problémákat. Itt összesen 4581 alanyon végeztek többszörös TSH-, FT4-, anti-TPO- és anti-Tg-vizsgálatot, és 2 évig követték őket. Az alanyokat két csoportba soroltuk: A1 (euthyreoid az első látogatáskor, de a nyomonkövetési látogatások során szubklinikai/túlzott hypothyreosisra alakult át) és A2 (euthyreoid az első látogatáskor, de a nyomonkövetési látogatások során hyperthyreosisra alakult át). Eredményeink szerint a pajzsmirigy-alulműködés kialakulása előtt 252 (±33), illetve 277 (±151) nappal a pajzsmirigy alanyok 73%-ának (az A1 csoportból) és 68,6%-ának (az A2 csoportból) volt anti-TPO-ja. Mind a szubklinikai/túlzott hypothyreosis, mind a hyperthyreosis esetében szignifikánsan magasabb volt azoknak az alanyoknak az aránya, akiknek anti-TPO-juk volt a pajzsmirigy-diszfunkció kialakulása előtt, mint a kombinált kontrollcsoportban. Nem volt azonban szignifikáns különbség azon alanyok között, akiknél az anti-Tg korábban jelentkezett, mint a kontrollcsoportban. A további értékelés azt mutatta, hogy csak az anti-TPO használható önálló markerként, az anti-Tg nem. Eredményeink azt mutatják, hogy az anti-TPO már a pajzsmirigyhormon-diszfunkció kialakulása előtt megjelenik; ezért az anti-TPO vizsgálata a TSH-val együtt nagyban segítené a potenciálisan veszélyeztetett egyének azonosítását és a hosszú távú morbiditás megelőzését.

1. Bevezetés

A pajzsmirigy diszfunkció, amelyet a pajzsmiriggyel kapcsolatos rendellenességek széles spektrumaként definiálnak, óriási hatással van az emberi egészségre. Az Egyesült Államokban körülbelül 20 millió ember szenved a pajzsmirigybetegség valamilyen formájában . A pajzsmirigy-alulműködés előfordulási gyakorisága az egyes népességcsoportokban eltérő, ami földrajzi/környezeti tényezőknek, etnikai hovatartozásnak, életkornak, nemnek stb. tulajdonítható. A funkcionális pajzsmirigybetegségeket elsősorban hypothyreosisra (pajzsmirigy-alulműködés) és hyperthyreosisra (pajzsmirigy-túlműködés) osztják, amelyeket tovább osztanak nyílt és szubklinikai betegségekre. Becslések szerint az USA lakosságának körülbelül 4,6%-a szenved hypothyreosisban (0,3% klinikai és 4,3% szubklinikai) és 1,3%-a hyperthyreosisban (0,5% klinikai és 0,7% szubklinikai) . Sok pajzsmirigybetegségben szenvedő embert nem diagnosztizálnak, mivel a tünetek fokozatosan alakulnak ki, és nem túl specifikusak. Bár a pajzsmirigybetegség szűrése megfelelőnek tűnik, az általános szűrést nem támogatják egyhangúlag, mivel nem állnak rendelkezésre olyan klinikai vizsgálatok, amelyek megállapítanák a későbbi kezelés előnyeit .

Bár az általános szűrés nem ajánlott, néhány tanulmány azt mutatja, hogy a korai kezelés, különösen a szubklinikai hipotireózis esetében, előnyös lehet a nyílt hipotireózis kialakulásának és a vele járó morbiditásnak a megelőzése, valamint a szérum lipidprofiljának korrigálásával a későbbi szívbetegségek megelőzése szempontjából . Egyes tanulmányok kiemelik, hogy a pajzsmirigybetegség aberrált lipidprofilokkal és szívrendellenességekkel jár ; ezért a korai diagnózis és kezelés valószínűleg kiküszöbölné a drága lipidcsökkentő terápiák szükségességét. Ezenkívül a korai diagnózis és kezelés csökkentené a nem specifikus tünetek értékelésének és kezelésének költségeit. A gyakori szűrés azonban a magas kockázatú csoportok, például a magas kockázatú terhes nők számára javasolt, mivel a fel nem fedezett szubklinikai hypothyreosis és a pajzsmirigy autoantitestek jelenléte a terhesség alatt hátrányosan befolyásolhatja a magzat túlélését, és magas vérnyomással és toxémiával jár együtt. Vizsgálatok azonban kimutatták a terhes nők általános szűrésének költséghatékonyságát a csak a magas kockázatú terhes nők szűrése nélkül végzett szűréssel összehasonlítva . Nemcsak a terhes nőket, hanem a szülőképes korban lévő nőket is korán meg kell vizsgálni és kezelni kell, mivel az adatok arra utalnak, hogy a szubklinikai hypothyreosis ovulációs diszfunkcióval és meddőséggel jár együtt .

Autoimmun pajzsmirigybetegség a pajzsmirigy diszfunkció leggyakoribb formája, amely a pajzsmirigygyulladás számos formáját okozza a hypothyreosis (Hashimoto thyreoiditis) és a hyperthyreosis (Graves-kór) között. A pajzsmirigy autoimmunitást pajzsmirigy autoantitestek, különösen anti-TPO és anti-Tg jellemzik. Az utóbbi években az autoantitestek számos betegség, például a rák, a reumatoid artritisz és a cöliákia korai diagnosztikai markereként értékes eredményeket mutattak . Sajnos a pajzsmirigy autoantitesteket rutinszerűen csak a pajzsmirigyhormonok, különösen a TSH és az FT4 bármilyen rendellenességének megállapítása után ellenőrzik. De előfordulásukat még a TSH marker előtt, ami az elsődleges marker, nem értékelték.

Ebben a tanulmányban a pajzsmirigy autoantitestek korai megjelenésének bemutatására összpontosítottunk euthyreoid alanyoknál, amelyek később hypothyreosis és hyperthyreosis alakult ki. Eredményeink azt mutatják, hogy az anti-TPO mérése a TSH-val és az FT4-gyel együtt előnyös lenne a pajzsmirigybetegség kialakulásának potenciális kockázatával rendelkező euthyreoid alanyok azonosításában, és így hasznos lenne a szoros nyomon követés, a gyakori utánkövetés és a korai kezelési döntések meghozatala a hosszú távú morbiditás és a kapcsolódó betegségek, például a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése érdekében.

2. Anyagok és módszerek

2.1. A pajzsmirigy-ellenes antitestek és a pajzsmirigy-ellenes antitestek meghatározása. A betegek kiválasztása és a vizsgálat felépítése

A vizsgálatra jogosult populáció 4581 alanyból állt, akiket a Vibrant America klinikai laboratóriumban 2016 áprilisa és 2018 áprilisa között (2 év) legalább négy pajzsmirigybetegség-marker (szabad T4 hormon (FT4), TSH, anti-TPO, anti-Tg) tekintetében többször vizsgáltak. Ez a retrospektív elemzés deidentifikált klinikai adatok és vizsgálati eredmények felhasználásával készült, ezért a Western IRB (Washington, USA) mentesítette a hivatalos etikai felülvizsgálat alól. Az alanyokat az elemzés céljából az alábbiak szerint kategorizáltuk:

A1 csoport: Euthyreoid az első látogatáskor, de a későbbi látogatások során szubklinikai/overte hipotireózisra alakult át.

A2 csoport: Euthyreoid az első látogatáskor, de a későbbi látogatások során szubklinikai/overte hipotireózisra alakult át.

Az alanyok demográfiai adatait az 1. táblázat tartalmazza.

2.2. A pajzsmirigymarkerek referenciatartományai

A pajzsmirigyhormon referenciatartományai a vizsgálatot végző laboratóriumtól függnek. Ebben a vizsgálatban azokat a referenciatartományokat követtük, amelyeket a laboratóriumok többsége használt. A hormonok és az autoantitest-szintek referenciatartományát az ebben a vizsgálatban használt egészséges kontrollban a 2. táblázat mutatja. A szubklinikai hipotireózist, a szubklinikai hipotireózist, a nyílt hipotireózist és a nyílt hipotireózist e tartományok alapján határoztuk meg.

A pajzsmirigybetegségi állapot kategorizálását a TSH- és FT4-szintek értékelése alapján, amelyet ebben a vizsgálatban használtunk, a 3. táblázat mutatja.

2.3. TSH, FT4, Anti-TPO és Anti-Tg tesztek

A TSH, FT4, anti-TPO és anti-Tg mérése a kereskedelmi forgalomban kapható Roche e601 analizátorral (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN, USA) történt a gyártó ajánlásainak megfelelően. A reagenseket a Roche Diagnostics-tól (Indianapolis, IN, USA) vásároltuk. A humán szérummintákat elektrokémilumineszcens immunvizsgálathoz Elecsys immunanalizátorokon használták. Röviden, az Elecsys TSH-mérés specifikusan humán TSH ellen irányuló monoklonális antitesteket alkalmazott. A ruténiumkomplexszel jelölt antitestek humán és egérspecifikus komponensekből álló kiméra konstrukcióból állnak. Ennek eredményeként a HAMA (humán anti-egér antitestek) okozta zavaró hatásokat nagymértékben kiküszöbölték.

Az Elecsys FT4 teszt esetében a szabad tiroxin meghatározása egy rúthénium-komplexszel jelölt specifikus anti-T4 antitest segítségével történt. A felhasznált antitest mennyisége olyan kicsi volt (a normál szérumminta teljes T4-tartalmának kb. 1-2%-ával egyenértékű), hogy a kötött és a nem kötött T4 közötti egyensúlyt gyakorlatilag nem befolyásolta.

Az Elecsys anti-TPO tesztben rekombináns antigéneket és poliklonális anti-TPO antitesteket, míg az Elecsys anti-Tg tesztben humán antigént és monoklonális humán anti-Tg antitesteket használtak.

2.4. Az Elecsys anti-Tg tesztben az antigén és a monoklonális humán anti-Tg antitesteket használták. A betegek és a nyilvánosság bevonása

Ez a vizsgálat nem tartalmaz semmilyen beteg vagy nyilvánosság bevonását, és a vizsgálat a deidentifikált laboratóriumi adatok retrospektív elemzésén alapul, ezért mentesült a Western Institutional Review Board (WIRB) hivatalos etikai felülvizsgálata alól.

2.5. Statisztikai elemzés

A deidentifikált alanyok klinikai adatainak feldolgozása és elemzése a Java for Windows 1.8.161-es verziójával történt. Az adatokat átlag ± standard eltérés (SD) értékben fejeztük ki, Gauss-eloszlással. A klinikai változók jelenlétének értékelésére többszörös logisztikus regressziós elemzést alkalmaztunk. A P < 0,05 szignifikánsnak minősült.

3. Eredmények

3.1. Az anti-TPO mint korai prediktív marker

Az anti-TPO és az anti-Tg markerek korai megjelenésének értékelésére törekedtünk autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedő személyeknél. A vizsgálati alanyokat két csoportra osztottuk: az A1 csoportot azok a vizsgálati alanyok alkották, akik az első viziten euthyreoidak voltak, de a követéses vizitek során szubklinikai/túlzott hipotireózisba tértek át, az A2 csoportot pedig azok a vizsgálati alanyok alkották, akik az első viziten euthyreoidak voltak, de a követéses vizitek során szubklinikai/túlzott hipotireózisba tértek át. Az orvosok által jelentett ICD-10-CM (International Classification of Diseases, Tenth Revision, Clinical Modification) kódok százalékos megoszlását használták az A1 és A2 csoportba tartozó alanyok klinikai információinak megadására. A várakozásoknak megfelelően a hypothyreoid és hyperthyreoid alanyok 25,7%-a, illetve 46,6%-a panaszkodott D-vitamin-hiányra (ICD-10-CM-E559), 25,0%-a hypothyreoid és 56,8%-a hyperthyreoid alanyoknak pedig egyéb fáradtságra (ICD-10-CM-R5383); mindkettő nem specifikus tünet. Hasonlóképpen, a hipotireózisos alanyok 23,0%-a és a hipertireózisos alanyok 46,6%-a a hipotireózist (ICD-10-CM-E039) tüntette fel a vizsgálat okaként. Az A1 és A2 csoportba tartozó alanyok ICD-10-CM kódjainak teljes spektrumának százalékos megoszlását az S1 kiegészítő táblázat tartalmazza.

Az A1 csoportban összesen 152 alanynál alakult ki hypothyreosis, és közülük 127-en szubklinikai hypothyreosisra (83,5%) és 25-en nyílt hypothyreosisra (16,5%) alakultak át a kétéves utánkövetés során. Az A2 csoportban összesen 118 alanynál alakult ki hyperthyreosis, és közülük 95-en szubklinikai hyperthyreosisba (80,5%), 23-an pedig nyílt hyperthyreosisba (19,5%) tértek át a 2 éves követéses vizsgálatok során.

Az 1. ábra az A1 csoportban azon alanyok gyakoriságát mutatja, akiknél az anti-TPO és anti-Tg korábban jelentkezett, mint a szubklinikai/nyílt hypothyreosis kialakulása a 2 éves követéses vizsgálat során. Megvizsgáltuk azon alanyok számát, akiknek anti-TPO-juk volt a szubklinikai/overte hypothyreosis kialakulása előtt, és összehasonlítottuk őket a kontrollcsoporttal (a szubklinikai/overte hypothyreosis kialakulásával párhuzamosan, azt követően vagy soha nem volt anti-TPO-juk). Amint az 1. ábrán látható, 111/152 (73,0%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulása előtt, 21/152 (13,8%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulásával párhuzamosan, 1/152 (0,7%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulását követően, és 19/152 (12,5%) alanynál nem volt anti-TPO. Az utóbbi 3 csoportot (párhuzamosan, azt követően és soha) összevontuk a kontrollcsoportba (41/152 (27,0%)), hogy összehasonlíthassuk a szubklinikai/offert hypothyreosis kialakulása előtt előforduló anti-TPO jelentőségét. A szubklinikai/overt hipotireózis kialakulása előtt észlelt anti-TPO-pozitivitás előfordulása az A1 csoportban szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001), mint a kombinált kontrollcsoportban, és az anti-TPO átlagosan 252(±33) nappal a szubklinikai/overt hipotireózis kialakulása előtt volt pozitív. Ugyanebben a csoportban értékelték az anti-Tg előfordulását. Amint az 1. ábrán látható, 83/152 (54,6%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/túlzott hipotireózis kialakulása előtt, 13/152 (8,6%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/túlzott hipotireózis kialakulásával párhuzamosan, 0/42 (0%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/túlzott hipotireózis kialakulását követően, és 56/152 (36,8%) alanyban nem volt anti-Tg. A szubklinikus/overt hipotireózis kezdeténél korábban észlelt anti-Tg-pozitivitás előfordulása nem volt szignifikáns.

Az A2 csoportba tartozó alanyok esetében ugyanezt az értékelést végezték el. Amint a 2. ábrán látható, 81/118 (68,6%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulása előtt, 17/118 (14,4%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulásával párhuzamosan, 2/118 (1,7%) alanynál volt anti-TPO a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulását követően, és 18/118 (15,3%) alanynál nem volt anti-TPO. A szubklinikai/overte hyperthyreosis kezdeténél korábban észlelt anti-TPO-pozitivitás előfordulása szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001), mint a kombinált kontrollcsoportban, és az anti-TPO átlagosan 277 (±151) nappal a szubklinikai/overte hyperthyreosis kezdete előtt volt pozitív. Ugyanebben a csoportban értékelték az anti-Tg előfordulását. Amint a 3. ábra mutatja, 58/152 (49,2%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulása előtt, 7/152 (5,9%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulásával párhuzamosan, 0/42 (0%) alanyban volt anti-Tg a szubklinikai/overte hyperthyreosis kialakulását követően, és 53/152 (44,9%) alanyban nem volt anti-Tg. A szubklinikus/túlzott hyperthyreosis kezdeténél korábban észlelt anti-Tg-pozitivitás előfordulása nem volt szignifikáns.

A következőkben arra törekedtünk, hogy értékeljük az egyes antitestek önálló tesztként való teljesítőképességét. Az A1 és A2 csoportba tartozó alanyokat vizsgáltuk. Az A1 csoportban három kategóriát értékeltünk és hasonlítottuk össze őket egymással: olyan alanyok, akiknek anti-TPO vagy anti-Tg volt a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulása előtt, olyan alanyok, akiknek anti-TPO volt a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulása előtt, és olyan alanyok, akiknek anti-Tg volt a szubklinikus/túlzott hipotireózis kialakulása előtt. Hasonló elemzést végeztek az A2 csoport esetében is. Amint a 3. ábra mutatja, az A1 csoport 126/152 (82,9%) alanyánál volt anti-TPO vagy anti-Tg a szubklinikai/overte hypothyreosis kialakulása előtt, szemben az anti-TPO-t tartalmazó 111/152 (73,0%, p= 0,0522) és az anti-Tg-t tartalmazó 83/152 (54,6%, p<0,0001) alanyokkal. Hasonlóképpen, az A2 csoportban 93/118 (78,8%) alanynál a szubklinikus/túlzott hyperthyreosis kialakulása előtt vagy anti-TPO vagy anti-Tg volt, szemben az anti-TPO-val rendelkező 81/118 (68,6%, p=0,1033) és az anti-Tg-vel rendelkező 58/118 (49,2%, p<0,0001) alanyokkal. Nem találtak szignifikáns különbséget, amikor az anti-TPO-t önmagában mérték, összehasonlítva az anti-TPO vagy az anti-Tg együttes mérésével a szubklinikus/túlzott hypothyreosis és hyperthyreosis kialakulása előtt. Szignifikánsan kevesebb alanyról számoltak be azonban, amikor az anti-Tg-t egyedül vették figyelembe, mint az anti-TPO vagy az anti-Tg mérés kombinált értékelését.

4. Megbeszélés

A vizsgálat célja az anti-TPO autoantitestek korai megjelenésének bemutatása, még a pajzsmirigyhormonok, a TSH és az FT4 biokémiai változásainak megjelenése előtt. Az anti-TPO mérése a TSH és az FT4 mellett előnyös prediktív markerként szolgál az olyan euthyreoid alanyok diagnosztizálásában, akiknél fennállhat a pajzsmirigy esetleges működési zavarainak kockázata. Sok egyén a tünetek fokozatos kialakulása vagy a nem specifikus tünetek miatt nem fordul orvoshoz. Ezt egyértelműen bizonyította az ezen alanyok orvosai által jelentett klinikai tünetek értékelése az ICD-10-CM kódok tekintetében. Az ICD-10-CM egy nemzetközileg elismert, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felsorolt rendszer, amelyet az orvosok és más egészségügyi szolgáltatók arra használnak, hogy az egyes betegségekre, rendellenességekre, sérülésekre, fertőzésekre és tünetekre jellemző egyedi alfanumerikus kódként jelentse a diagnózisokat, tüneteket és eljárásokat. Részletezi a diagnosztikai specifikussághoz és a morbiditás osztályozásához szükséges információkat az USA-ban és világszerte. Kiszámítottuk és rangsoroltuk az ICD-10-CM kódok százalékos megoszlását, amelyet az orvosok a betegek tünetei, viselkedése és kórtörténete alapján jelentettek. Az első helyen álló ICD-10-CM kód a D-vitaminhiány (ICD-10-CM-E559) volt, amelyet a fáradtság (ICD-10-CM-R5383) és a pajzsmirigy alulműködés (ICD-10-CM-E039) követett. A pajzsmirigybetegségnek és a D-vitamin-hiánynak vannak közös tünetei, mint például a fáradtság és a hajhullás. Ennek tulajdonítható a D-vitaminhiányra és a fáradtságra vonatkozó ICD-10-CM kódok nagy száma. Ezenkívül szignifikánsan alacsony D-vitaminszintet dokumentáltak autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedő betegeknél . Ugyanakkor azt láttuk, hogy az orvosok 46,6%-a jelentett ICD-10-CM kódot, amely a pajzsmirigy alulműködésre vonatkozik a betegek esetében, de a szérum biokémiája hyperthyreosisról számolt be. A hypothyreosis és a hyperthyreosis közös, nem specifikus tünetekkel rendelkezik; ezért lehetséges, hogy a legtöbb ilyen tünet arra készteti az orvost, hogy hypothyreosisnak (ICD-10-CM-E039) jelentse, mivel a hypothyreosis gyakoribb, mint a hyperthyreosis.

A kezelés vagy a gyakori vizsgálat nem indokolt azoknál a személyeknél, akiknek TSH-szintje nem kisiklott vagy határeset. Ebben a vizsgálatban kimutattuk, hogy az anti-TPO jelenléte még a pajzsmirigyhormonszintek bármilyen zavara nélkül is jelzi a pajzsmirigy-alulműködés kialakulásának lehetséges kockázatát. Eredményeink szerint a pajzsmirigy-alanyok 73%-ánál a pajzsmirigy-alulműködés kialakulása előtt 252 (±33), illetve 277 (±151) nappal a pajzsmirigy alanyok 68,6%-ánál volt anti-TPO. Eredményeinket egy kombinált kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze, amely olyan alanyokból állt, akiknél a pajzsmirigy-alulműködéssel egy időben, a pajzsmirigy-alulműködés kezdeténél később alakult ki anti-TPO, és nem volt anti-TPO. A kombinált kontrollcsoporthoz képest mind a szubklinikai/túlzott hypothyreosis, mind a hyperthyreosis esetében magas volt azon személyek aránya, akiknek anti-TPO-juk volt a pajzsmirigy-diszfunkció kialakulása előtt. Nem volt azonban szignifikáns különbség azon alanyok között, akiknek korábban volt anti-Tg-jük, mint a kontrollcsoportban. Ez várható volt, mivel az anti-Tg jól ismert marker a differenciált pajzsmirigyrák (DTC) diagnózisában, és az anti-TPO-hoz képest kevésbé specifikus markernek számít a pajzsmirigybetegségben. Bár vizsgálatunk 2 évre korlátozódott, eredményeink korrelálnak a Hutfless és munkatársai által végzett vizsgálattal, amely 174 beteg esetében kimutatta az anti-TPO és anti-Tg autoantitestek preexisztenciáját 7 évvel a Hashimoto-kór (66% és 57% az anti-TPO és anti-Tg esetében) és a Basedow-kór (57% és 47% az anti-TPO és anti-Tg esetében) tömör diagnózisát megelőzően .

Mivel az anti-TPO antitestek minden eredményünkben dominánsak voltak az anti-Tg antitestekkel szemben, elemeztük, hogy ez a két marker használható-e önálló markerként. Az A1 és A2 csoportra vonatkozó végső eredményeink azt mutatták, hogy nem volt szignifikáns különbség, amikor az anti-TPO-t egyedül végeztük, szemben az anti-TPO vagy az anti-Tg értékelés kombinációjával. Ezért nem volt jelentős hatása az anti-Tg marker hozzáadásának az anti-TPO teljesítményéhez, és így önálló markerként használható. Amikor azonban az anti-Tg pozitivitását egyedül értékelték, és összehasonlították az anti-TPO vagy anti-Tg kombinált értékelésével, az anti-TPO vagy anti-Tg kombinált csoportja szignifikánsan magasabb eredményeket mutatott, mint az anti-Tg önmagában. Ezért egyértelműen igazolta, hogy az anti-Tg nem kedvező önálló marker, és ha elvégzik, mindig kombinálni kell az anti-TPO-val.

Ezzel a vizsgálattal az volt a célunk, hogy bemutassuk az anti-TPO, mint a TSH-val és FT4-gyel kombinált elsőrendű vizsgálat hozzáadásának előnyeit; így a normális TSH-val és emelkedett autoantitestekkel rendelkező betegeket nem hanyagolják el, hanem gyakori követésre utalják. Egy teszt hozzáadása potenciálisan megtakaríthatná az olyan hosszú távú betegségekkel kapcsolatos kiadásokat, mint a nyílt pajzsmirigybetegség és a hozzá kapcsolódó betegségek, a reproduktív egészséggel kapcsolatos zavarok, különösen a szülőképes korban lévő nőknél, valamint a szív- és érrendszeri betegségek. Nagyszabású vizsgálatot kell azonban végezni a pajzsmirigybetegség állapotát befolyásoló egyéb változók, például az aktuális pajzsmirigykezelések és a dohányzási szokások értékelésére. Összefoglalva, eredményeink azt mutatták, hogy a pajzsmirigy autoantitestek megelőzik a szubklinikai/túlzott hypothyreosis és hyperthyreosis kialakulását. Ezért előnyös lehet megfontolni az anti-TPO vizsgálatát az elsődleges pajzsmirigymarkerekkel, a TSH-val és az FT4-gyel együtt, a hosszú távú morbiditás megelőzése érdekében.

Adatok elérhetősége

A jelen tanulmány során felhasznált és/vagy elemzett adatállományok indokolt kérésre elérhetők a megfelelő szerzőtől.

Etikai jóváhagyás

Ez a tanulmány deidentifikált laboratóriumi adatok retrospektív elemzésén alapul, ezért a WIRB mentesült a hivatalos etikai felülvizsgálat alól. A kéziratban szereplő adatokat és anyagokat máshol nem publikálták, és más folyóirat nem vizsgálja őket.

Érdekütközések

Siriwardhane és Ashman a Vibrant America LLC alkalmazottai. Krishna, Ranganathan, Jayaraman, Wang, Bei, Rajasekaran (K), Rajasekaran (J) és Krishnamurthy a Vibrant Sciences LLC alkalmazottai.

A szerzők hozzájárulása

Thushani Siriwardhane, Hari Krishnamurthy, Karthik Krishna és Tianhao Wang végezte a kutatást. Thushani Siriwardhane, Hari Krishnamurthy, John J. Rajasekaran, Sarah Ashman, Karenah Rajasekaran és Vasanth Jayaraman tervezték a vizsgálatot. Thushani Siriwardhane, Hari Krishnamurthy, Kang Bei és Vinodh Ranganathan elemezte az adatokat. Thushani Siriwardhane és Hari Krishnamurthy írta a cikket.

Köszönet

Megköszönjük a Vibrant America LLC-nek a kutatás támogatását.

Kiegészítő anyagok

S1. táblázat: az orvos által bejelentett ICD-10-CM kódok megoszlása a hypothyreoid és hyperthyreoid alanyok esetében. (Kiegészítő anyagok)