A hűtlenség a hosszú távú kapcsolatokban pusztító lehet. A bizalom megsemmisül, és neheztelés keríti hatalmába az egykor mélyen egymásra figyelő partnereket. Miután az egyik partner rajtakapja a másikat a félrelépésen, gyakran úgy tűnik, hogy a házasságban semmi sem lehet többé a régi – hogy a szakadást soha nem lehet helyrehozni. Való igaz, hogy egy kapcsolat ilyen súlyos sérülésének helyrehozása sok időt vesz igénybe, és nincs egyszerű vagy egyenes “útiterv” a gyógyuláshoz. Minden eset más és más, és minden szenvedő házastárs önálló utat jár be a megoldás felé.”
Mindamellett néhány általánosítás szinte mindig érvényes. Először is, a félrelépő partnernek meg kell szakítania minden kapcsolatot a másik féllel – vagyis azzal a személlyel, akivel viszonya volt. Mindkét partnernek – annak, aki hűtlen, és annak, akit megcsaltak – el kell köteleznie magát arra is, hogy komoly erőfeszítéseket, energiát és időt fordít a kapcsolatra. Ne számítson egyértelmű és egyenes gyógyulási folyamatra sem, mert a megoldáshoz vezető út valószínűleg bonyolult lesz. Mindegyik partnernek tisztában kell lennie azzal is, hogy egyedi szerepet játszott a hűtlenséghez vezető körülményekben; a házasságban a konfliktusok mindig közösek, és soha nem lehet teljes mértékben az egyik vagy a másik partnernek tulajdonítani. Így nézve, bár lehet, hogy az egyik partner követte el a hűtlenséget, mindketten részt vettek azokban a kapcsolati problémákban, amelyek idáig vezettek. Mindkettőtöknek komolyan kell foglalkoznia az önvizsgálattal. Azt is elemezniük kell, hogy a félrelépés milyen sokféle módon károsította a kapcsolataikat – nemcsak a házastársukkal, hanem más családtagokkal, például a gyermekeikkel vagy az apósukkal is.
A megcsalt partner számára az öngondoskodás elengedhetetlen. Szükségszerűen prioritásként kell kezelnie a személyes felépülését. Az érzelmi sérülések gyakran fizikai következményekkel járnak, mint például a betegségekre való fogékonyság, vagy a motiváció elvesztése és a mély belső zavartalansággal járó lehetőségköltség. Az elárult házastársak sérült önérzetet tapasztalhatnak, vagy akár meg is kérdőjelezhetik emberi értéküket. Ezeknek az elárult partnereknek fel kell ismerniük, hogy a viszony nem teljes mértékben az ő hibájuk volt. Új módon kell felosztaniuk a felelősséget, ami lehetővé teszi számukra, hogy felismerjék viselkedésük hibáit anélkül, hogy önmagukat terrorizálnák vagy büntetnék. Mérhetetlenül sokat segít, ha együttérzőek önmagukkal, és ha olyan emberekkel töltenek időt, akik együtt éreznek és törődnek velük. (Ha nem tudja, kihez beszéljen, fontolja meg, hogy keressen egy támogató csoportot, vagy keressen csoportterápiát másokkal, akik ugyanabban a csónakban találják magukat.) Az egészségedre való odafigyelés is feltétlenül szükséges; más szóval, ne “kezeld magad” olyan módon, ami lehet, hogy éppen annyiba kerül, mint amennyit segít.
A viszonyból való felépülés másik nélkülözhetetlen eleme a tiszta és nyílt kommunikáció az intim és nehéz témákról. Önnek és a házastársának meg kell ígérnie, hogy teljesen (de finoman) őszinték lesznek egymáshoz. Együtt kell elfogadniuk a valóságot, hogy mi történt a partnerségük korábbi bizalmi környezetével. Tegyen fel kérdéseket a házastársának – rengeteg kérdést -, hogy megértse a döntéshozatalát. (Igyekezzen azonban tartózkodni attól, hogy a szexuális együttlétekről kérdezzen részleteket; ez hajlamos kitörölhetetlen és nagyon kellemetlen mentális képeket generálni.) Mindegyiküknek fel kell tennie magának a kérdést, hogy mit tehettek volna annak érdekében, hogy megállítsák az eseménysorozatot, amely a bizalom ilyen súlyos megsértéséhez vezetett.
Az érzelmeinek kifejezésekor az önöket eláruló partnerrel szemben gondosan válasszák meg, hogy mely érzelmeiket fejezzék ki közvetlenül, és melyeket artikulálják szavakkal. A könnyek például – válaszul a veszteségérzetre és a megszegett ígéret fájdalmára – talán a legjobb módja annak, hogy ezeket az érzéseket közölje a partnerével. Másfelől azonban a harag közvetlen kiélése problémás lehet. Túl könnyű kirohanani arra a személyre, aki annyi fájdalmat okozott önnek azzal, hogy megszegte a fogadalmát, de ezzel valószínűleg olyasmit mond, amit megbán. Ez valószínűleg arra fogja késztetni a házastársát, hogy védekezni kezdjen, ami viszont eléggé feldühíti Önre. Ahelyett, hogy kiabálna vagy szidalmazná a partnerét, próbálja meg elmagyarázni, milyen érzés volt az árulás. Ez megkönnyítheti az áruló számára, hogy empátiát érezzen, és nyíltabban reagáljon az érzéseire. Az is segíthet felszínre hozni a szomorúság vagy bűntudat érzéseit, amelyeket a hűtlen partner valószínűleg érez. Önnek joga van ehhez az empátiához, és szüksége is lesz rá – ugyanakkor a házastársának türelemre és megértésre is szüksége lesz Öntől. Tegyen meg mindent, hogy elengedje a neheztelést. Ha olyan bocsánatkérést hall, amelyet valódinak és őszintének érez, és úgy érzi, készen áll rá, akkor elfogadhatja azt.
Valószínűleg lesznek olyan alkalmak, amikor a partnere megbánást fejez ki a tettei miatt, amit ön kísértést érez majd, hogy visszadobjon az arcába. Ne tedd ezt! Ne engedjen annak a késztetésnek, hogy könyörtelenül megbüntesse a partnerét. Ugyanakkor azonban ne érezze úgy, hogy nyitottnak kell lennie a bűntudatára, mielőtt ön készen állna rá. Próbálja meg nem visszatartani a megbocsátást, de ne is ajánlja fel, amíg nincs itt az ideje. Sok neheztelő, dühös házastárs, akinek a partnere megcsalta, szokásává teszi, hogy ismételten felhozza a hűtlenséget, állandóan szúrja a partnerét. Ez önpusztítóvá válik, mivel végül a megcsalás válik a kapcsolat középpontjává. Ehelyett az a célod, hogy megértsd, miért történt a hűtlenség, és ehhez kritika nélkül kell meghallgatnod a partnered magyarázatát. Próbálja megragadni, hogy a házastársa mit tanult a hűtlenségből, és hogyan szeretné, ha a jövőben megváltoznának a dolgok. (Ezzel párhuzamosan Ön is felteheti magának ugyanezeket a kérdéseket.) És végül a “hűtlenségről való beszélgetés” mindkettőjük számára nehéz és fárasztó lesz, ezért általában segít, ha korlátot szab annak, hogy naponta mennyi ideig beszélnek róla.
A gyógyuláshoz vezető út nem könnyű – különösen azért nem, mert a házassági hűtlenség valójában talán kevésbé jelent problémát, mint a hozzá vezető, hosszú ideje fennálló nézeteltérések. Keressétek meg a házasságotok feszültségének mélyebb okait, és próbáljátok meg az újonnan megnyílt kommunikációs csatornákat felhasználni ezek feltárására. Kötelezzék el magukat kölcsönösen a valódi párbeszéd mellett, amely a bizalmon és elfogadáson alapul. És miközben a felépülésen dolgoznak, próbáljanak meg újra “normális”, élvezetes dolgokkal tölteni időt, anélkül, hogy a viszonyról beszélnének; elvégre, ha az a céljuk, hogy újra normálisnak érezzék magukat, szükségük lesz a gyakorlásra. Hasonlóképpen, egy bizonyos ponton – amikor készen áll rá – önnek és a házastársának újra intim kapcsolatba kell kerülnie, mert a szex közelsége szerves része lehet a sérült házastársi kapcsolat helyreállításának. Végső soron azok a viszonyok, amelyek nem vetnek véget a házasságoknak, sikeresen megváltoztatják azokat, és arra kényszerítik őket, hogy valami újjá fejlődjenek. Az egykori házasságuknak most vége; mindkettőjüket egy fájdalmas és nehéz helyre vezette. Ha azonban ön és a partnere képes időt, őszinteséget és empátiát fektetni az újbóli kapcsolatteremtésbe, bizonyos értelemben újra összeházasodnak – új partnerséget alakítanak ki, amely új feltételezéseken és a bizalom új érzésén alapul.
Az ALAPOK
- A hűtlenség kihívásai
- Keressen terapeutát a közelemben