A több mint 2500 törzs és etnikai csoport otthona, India kulturális sokszínűségének nagy része az ország őslakosainak változatos művészeti formáiba vésődött.
Az évek során ezek az ősi művészeti formák változásokon mentek keresztül. A természetes pigmenteket és festékeket felváltották az akrilfestékek és tinták, és míg a hagyományos festményeket leginkább házfalak díszítésére használták, ma már vásznakon ábrázolják őket.
Mindezek ellenére a törzsi és népi művészet ma is bepillantást enged India gazdag örökségébe. Íme 5 ilyen művészeti forma, amelyet ismerned kell!
WARLI
A Gudzsarát és Mahárástra államokban élő ősi törzs, a Warlik kezdetleges falfestményeikről ismertek, amelyek egy több ezer éves hagyományt tükröznek.
A Warli művészet az élet egyszerű, mégis egyedi ábrázolásáról híres, geometrikus alakzatokkal, amelyek embereket és állatokat ábrázolnak. A festmények vadászati, halászati és mezőgazdasági jeleneteket, fesztiválokat és táncokat ábrázolnak.
Az anyaistennő mint a termékenység szimbóluma, valamint a “tarpa tánc” ábrázolása közös téma. A tarpa, egy felváltva játszott hangszer, gyakran szerepel a középpontban, amely körül összefonódott férfiak és nők körbe-körbe mozognak. Úgy tartják, hogy ez az élet körforgására hasonlít.
A warli művészet technikája egyszerű. Ecsetként egy bambuszpálcát használnak, és rizspasztából készült fehér színt használnak vörös okkersárga alapon. Néha a rizspaszta helyett akrilfestéket is használnak, valamint tehéntrágyát és gerue-t (vörös földet) a földes hátterekhez.
SAURA
A Saura egy dzsungelben élő, sajátos kultúrával rendelkező törzs, amely Odishában, Jharkhandban, Madhya Pradeshben és Maharashtrában él.
A Saura művészet a természet dicsőségét mutatja be. A legtöbb festmény az “Élet fája” néven ismert központi koncepcióra épül, amelynek ágain állatok és emberek élnek, közvetítve az ember és a környezet közötti csodálatos kapcsolatot.
A szaura festmények, az úgynevezett ikonok, vallási jelentőséggel bírnak, és általában istenségük, Idital tiszteletére készülnek. A hagyományos saura művészetben a felhasznált természetes színeket szizálból, neemből és más gyógynövényekből és virágokból nyerik.
A saura művészetet gyakran összetévesztik a nyugat-indiai warli művészettel. A kettő között azonban finom különbségek vannak. A warli művészethez hasonlóan a saura is geometrikus formájú figurákat ábrázol, de a saura formák nagyobbak és hosszúkásabbak. Továbbá, a Saura-festmények a Warlival ellentétben a halhálós megközelítést alkalmazzák, először létrehozzák a szegélyt, majd a motívumokat befelé zárják. A férfiak és nők közötti fizikai különbségtétel, amely a Warli művészetben nagyon szembetűnő, a Saura művészetben nem annyira szembetűnő.
BHIL
A Mahábhárata hatalmas íjásza, Ekalavya őseire visszavezethető bhilek India egyik legnagyobb törzse, akik Madhya Pradesh, Gujarat, Rajasthan és Maharashtra területén élnek.
A bhil művészet a törzsi életet élénk színekben ábrázolja. Az évszakok váltakozását, valamint a természeti jelenségeket tükrözve festenek meg mindent, ami az életükhöz kapcsolódik – a Napot, a Holdat, az állatokat, a fákat, a folyókat, mitológiai alakokat és isteneiket.
A bhil művészet kétségtelenül a törzs veleszületett esztétikai érzékét tükrözi, legyen szó papírról vagy otthonuk faláról. A bhil művészek növényi festékeket és növényi festékeket, például kumkumot, haldit, kajal-t, rizst, mehendi-t és mészkövet, valamint akrilfestéket használnak.
MADHUBANI
A bonyolult motívumairól és élénk színeiről ismert Madhubani vagy Mithila festészet egy indiai művészeti forma, amelyet az észak-bihari Mithila régióban élő nők fejlesztettek ki. Bár több száz éven át gyakorolták, a madhubani festmények viszonylag ismeretlenek voltak, és csak 1934-ben “fedezték fel”, amikor egy földrengés utáni ellenőrzés során egy brit gyarmati tiszt rájuk bukkant a házak falain.
A madhubani festmények hagyományosan különleges alkalmak és szertartások alkalmával készülnek, és többnyire természeti és vallási motívumokat ábrázolnak. A témák olyan istenségek körül forognak, mint Krishna, Rama, Shiva, Durga, Lakshmi, Saraswati, és olyan tárgyakat is gyakran festenek, mint a Nap és a Hold. Úgy tartják, hogy ez a művészeti forma a Rámájana idején keletkezett, amikor Janak király megbízta a művészeket, hogy lánya, Szita esküvője alkalmából fessenek képeket.
Ezeket a festményeket ujjakkal, gallyakkal, ecsetekkel, tolltollakkal és gyufaszálakkal készítik, és még mindig természetes festékeket és pigmenteket használnak, például kurkumát, kormot, tehéntrágyát, indigót, rizsport, szantálfát és rózsát. Ennek a művészeti formának az az érdekessége, hogy a művészek a vászon minden lehetséges centiméterét igyekeznek mintákkal borítani, a hézagokat virágokkal, állatokkal, madarakkal és geometrikus mintákkal kitöltve.
GOND
A gondok India legnagyobb törzsei közé tartoznak, 1400 évre visszanyúló feljegyzett történelemmel rendelkeznek. Jelentős számban vannak jelen Madhya Pradeshben, Andhra Pradeshben, Chhattisgarhban és Odishában.
A gondok állítólag egy régi hiedelemben hisznek, amely szerint egy jó kép szerencsét hoz, és ez a hit áll e művészeti forma hátterében. A gonosz elhárításával és a jó szerencse elhozatalával törődve a gondok hagyományos tetoválásokkal és motívumokkal díszítették házaikat.
A gondok számára minden szorosan kapcsolódik a természethez, és művészetükben olyan motívumok szerepelnek, amelyek hitüket és rítusaikat, a falusi életet és az embernek a természettel való figyelemre méltó kapcsolatát ábrázolják. Az élénk színeikről és a vonalak és pontok fantáziadús használatáról híres gond művészeti alkotásokon ma a talajból, növényekből, faszénből és tehéntrágyából nyert természetes színeket, valamint akrilfestékeket használnak.