A festő Vincent van Gogh jól ismert a műveiről és személyes életének egy különleges aspektusáról: a posztimpresszionista egy ideig pszichiátriai klinikán volt. Ott olyan műveket alkotott, mint a Csillagos éjszaka és számos híres önarcképe.
A szorongás és a depresszió mellett a művésznek epilepsziás válsággal is szembe kellett néznie. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a festő xantofill-túladagolásban is szenvedett – és ez a tényező hatással volt a művészetére, hiszen Van Gogh több sárgás színt látott, festményein a sárgákat fokozta.
Van Gogh mellett sok más művésznek is voltak hasonló problémái. Ma négy olyan művészt mutatunk be, akik mentális betegségben szenvedtek – és hogy ez hogyan hatott a művészetükre.
Louis Wain
Louis Wain 1860-ban született angol illusztrátor, aki antropomorf macskákat ábrázoló illusztrációiról vált ismertté.
A nagy szemű macskák, amelyek általában társas helyzetekben, például játékokban vagy randevúkon szerepelnek, eredetileg nem megrendelésre készültek. Bár Wain már ismert volt a nagyközönség előtt, a macskákat a felesége szórakoztatására kezdte rajzolni.
Nem sokkal a házassága után Wain sajnos rákban elvesztette a feleségét. Az asszony halála pedig mély depressziót váltott ki a művész életében.
57 éves korában skizofréniát diagnosztizáltak nála, egy olyan betegséget, amely nemcsak az ember gondolkodásmódját, hanem viselkedését is befolyásolja. Wain agresszívan kezdett viselkedni, ezért élete utolsó 15 évét pszichiátriai intézetekben töltötte.
Nem csak a személyiségére volt hatással: Wain műalkotásainak stílusa is egyre kevésbé kezdett hasonlítani a kezdeti alkotásaihoz. A korábban mosolygós és bújós macskái más vonásokat kezdtek mutatni, geometrikusabbak és színesebbek lettek. A legtöbb ilyen pszichedelikus cica akkor született, amikor Wain a Napsbury kórházban feküdt, ahol a művész végül meghalt.
Edvard Munch
“Nem tudok megszabadulni a betegségeimtől, mert sok minden van a művészetemben, ami csak miattuk létezik” – írta Edvard Munch norvég festő, aki A sikoly című festményéről és az expresszionista mozgalom egyik fő alkotójáról volt híres.
Munchot már családi háttere is hajlamosította az esetleges mentális problémákra. Édesanyja és egyik nővére tuberkulózisban halt meg, amikor ő még nagyon fiatal volt. Apja depresszióban szenvedett, másik nővérénél pedig skizofréniát diagnosztizáltak. Munch sem úszta meg sértetlenül. 1908-ban mentális összeomlást kapott, amit az alkoholizmus súlyosbított, és Dániában egy elmegyógyintézetbe került.
Az ismert mentális problémák mellett a festőnek még más problémákkal is szembe kellett néznie: 1937-ben a hitleri kormány elkobozta műveit, és a diktátor “degenerált művészetnek” bélyegezte.
Munch azt írta, hogy “betegség, őrület és halál voltak a fekete angyalok, akik bölcsőmet őrizték”, és még az is előfordult, hogy neuraszténiát diagnosztizáltak nála, ami a hisztériával és hipochondriával kapcsolatos klinikai állapot. Munkásságát olyan figurák jellemzik, amelyekben nyilvánvaló a kétségbeesés és a gyötrelem érzése. A Munch által a kompozícióiban használt vonások és színek gyakran saját lelkiállapotát mutatják.
Francisco de Goya
Listánk harmadik művésze Francisco de Goya spanyol festő. Goya 46 évesen ágyhoz volt kötve, elvesztette a hallását, és nagyon beteg volt valamiben, amit akkor még nem diagnosztizáltak. Süketségére többféle magyarázat is volt, például szifilisz vagy ólommérgezés. A művész azonban mentális zavarok jeleit is mutatta, ami kihatott a munkájára.
A jelenlegi feltételezések szerint Goya Susac-szindrómában szenvedett, egy olyan betegségben, amely a hallás és a látás elvesztése mellett agyi és egyensúlyzavarokat is okoz.
A festő betegségének legkritikusabb időszakában gyakoriak voltak a hallucinációs rohamok és a delírium is. Olyan külső tényezők, mint a napóleoni háborúk is mélyen megpecsételték a festőt. Műveiben az emberi melankólia súlyosságát ábrázolta, az emberi szenvedést ábrázoló festmények egyre gyakoribbá váltak.
Yannoulis Chalepas
A görög Yannoulis Chalepas más eset. Nemcsak ő az egyetlen szobrász a listánkon, de az elmebetegsége nem volt közvetlen hatással a stílusára. Ennek ellenére több évtizedet töltött úgy, hogy nem készített semmit, vagy amint elkészítette műveit, azonnal megsemmisítette őket.
Chalepas viszonylag csendben kezdte művészi pályafutását, sőt, müncheni tanulmányai után Athénban műtermet nyitott. 1878 körül azonban az elmebetegség első tüneteit kezdte mutatni. Tíz évvel később, mindössze 36 évesen demenciát diagnosztizáltak nála.
Chalepas édesanyja úgy vélte, hogy fia mentális állapotáért valójában a művészet a felelős, ezért megpróbálta távol tartani a szobrászattól. Csak az anyja 1916-ban bekövetkezett halála után tért vissza ténylegesen a munkához. A kutatók egyetértenek abban, hogy ebben az időszakban kezdett szabadabban szobrokat alkotni, és már nem ragaszkodott annyira a neoklasszikus ideálokhoz.
A mentális betegségek és a művészet témája gyakran került szóba, különösen az utóbbi években. Tagadhatatlan, hogy van kapcsolat, különösen, ha a művészetet az emberi kommunikáció elemi formájának tekintjük. Ebből a szempontból a művészi alkotás nem csupán válasz lenne a betegségre, hanem egyfajta kimenet, egy kieresztő szelep.
Tudjon meg többet:
- Ha tetszett ez a cikk, nézze meg ezt a videót is: Művészet és mentális zavarok – Hogyan függnek össze?
Fedezz fel még több betekintést a művészek történeteibe a következőkkel:
a DailyArt Magazint szerény adományoddal. Szeretjük a művészettörténetet, és
még tovább akarunk írni róla.