A kisgyermekek felelősségre nevelésének nincs varázsformulája, de a segítőkészséget mindenképpen elősegíthetjük. Először is, reális elvárásokat kell támasztanod azzal kapcsolatban, hogy a totyogód mit tud és mit nem (igen a zoknik szortírozására, nem az ágyazásra). Rengeteg türelemre is szükséged lesz. Kezdje korán a gyerekeknek szóló házimunkákkal, például a játékok összeszedésével és a szemét kidobásával, és próbálja a házimunkát szórakoztatóvá tenni (“Be tudod dobni a zoknidat a kosárba? Telitalálat!”). Ne erőltesse a csöppségét, ha nem kapja fel a fonalat, vagy nincs kedve apró segítséget nyújtani, és mutasson jó példát azzal, hogy a lehető legvidámabban oldja meg a házimunkát.
Más fejlesztések ebben a hónapban: Készülj fel némi kirakodási drámára az oviban, ha az elválás felzaklatja a ragaszkodó kisgyermeket. Még ha a gyermeked boldog is, mint egy kagyló a felvételnél, és az óvónője szerint egész nap cseveg és játszik, a reggelek különösen kemények lehetnek, ha átmenetről van szó. Csökkentheti a stressz szintjét, ha gondoskodik arról, hogy gyermekének elegendő ideje legyen felöltözni és egy jó reggelit enni anélkül, hogy sürgetve érezné magát. És hagyja, hogy vigyen magával egy kis vigaszt – egy takaró vagy egy plüssmackó igazán segíthet áthidalni az otthon és az iskola közötti szakadékot. Ha megérkeztél, maradj vidám (még akkor is, ha ő egészen biztosan nem az), és segíts neki bekapcsolódni egy tevékenységbe; majd búcsúzz röviden és kedvesen (“Ebéd után találkozunk!”), és menj el anélkül, hogy visszafordulnál.
Ebben a napokban talán azon is elgondolkodsz, hogyan kezdj el szabályokat bevezetni. Ismétlem, ne várj túl sokat túl hamar, ami a szabályok betartását illeti, és győződj meg róla, hogy a kisgyermeked megérti a szabályok mögött álló “miérteket” (“Le kell feküdnöd, mert a testednek alvásra van szüksége a növekedéshez”). Legyen világos és következetes, és készüljön fel arra, hogy megismétli a szabályokat… mondjuk, körülbelül egymilliószor.
Javasolt olvasmány
