1807: Robert Fulton Clermont nevű gőzhajója elhagyja New York kikötőjét, hogy felhajózzon a Hudson folyón a New York állambeli Albanyba. Fizető utasokat szállít, és ez az első kereskedelmi célú használata egy olyan találmánynak, amelynek több ellenzője van, mint védelmezője.
Fulton nem találta fel a gőzhajót, ahogyan azt gyakran tulajdonítják neki, de ő volt az első, aki kereskedelmi sikert aratott ezzel a furcsa, kissé esetlen hajóval.
Eredetileg festő akart lenni, de Fulton művészetet tanult Londonban és Párizsban, de kevés megbízást kapott, így, hogy elkerülje, hogy a közmondásos éhező művész legyen, egy másik szenvedélyének hódolt: a mérnöki munkának. Párizsi tartózkodása alatt egy kísérleti tengeralattjárót tervezett, amely lenyűgözte Robert Livingstont, az amerikai nagykövetet Franciaországban. Livingston támogatásával Fulton egy kis gőzhajót is tervezett, amelyet a Szajnán teszteltek.
Miután Fulton feleségül vette a nagykövet unokahúgát, Livingston lényegében azt mondta neki: “Otthon kellene lenned, és gőzhajókat tervezned.”
Így hát elment.
A gőzhajók már léteztek egy ideje, de veszélyesnek és instabilnak tartották őket, ami alapvetően alkalmatlanná tette őket bármire is az újdonságértékükön túl. Napóleon elvetette a gőzzel hajtott hajók gondolatát, amikor Fulton még Franciaországban felvetette a témát.
Mindezek ellenére kitartott, és 1807-re “Fulton bolondja”, ahogy a helyi csirkefogók keresztelték a Clermont-ot, készen állt az indulásra. Az út kényelmes volt, 32 óra alatt érte el az állam fővárosát, miközben körülbelül 5 mérföld/órás sebességgel gőzölt.
Valójában a korai gőzhajók fő problémája az volt, hogy hajlamosak voltak durván alulmotorizáltak lenni. A nagyobb motorokkal felszerelt újabb hajók nemcsak gyorsabb sebességre voltak képesek, de most már elegendő erővel rendelkeztek ahhoz is, hogy az amerikai belvízi folyók hullámain és örvényein, az elsődleges túrahajózási területükön közlekedjenek. Fulton azonban ekkorra már kiszállt a játékból, tekintélyes keleti parti üzletember volt.