14 tény a cöliákiáról

A gluténmentesség lehet egy modern diétás trend, de az emberek évszázadok óta szenvednek cöliákiában – egy krónikus betegségben, amelyet gluténérzékenység jellemez. A cöliákiás betegek rosszul emésztik meg a bizonyos gluténtartalmú gabonafélékből készült termékeket; a búza a leggyakoribb. Ez rövid távon gyomor-bélrendszeri panaszokat okozhat, hosszú távon pedig elősegítheti a korai halállal járó tüneteket.

A cöliákia diagnózisa gyakoribb, mint valaha, ami azt is jelenti, hogy a betegséggel való együttélés tudatossága minden eddiginél magasabb szinten van. Íme néhány dolog, amit talán nem tudott a cöliákia tüneteiről és kezeléséről.

A cöliákia autoimmun betegség.

A cöliákiás emberek szervezete ellenségesen reagál a gluténre. Amikor a fehérje áthalad az emésztőrendszeren, az immunrendszer válaszul megtámadja a vékonybelet, gyulladást okozva, amely károsítja a szerv nyálkahártyáját. Ahogy ez idővel folytatódik, a vékonybél nehezen szívja fel a tápanyagokat más élelmiszerekből, ami további szövődményekhez, például vérszegénységhez és csontritkuláshoz vezethet.

A cöliákiát a szüleitől is kaphatja.

A cöliákia szinte minden esete a HLA-DQA1 és HLA-DQB1 gének bizonyos változataiból ered. Ezek a gének segítenek olyan fehérjék előállításában a szervezetben, amelyek lehetővé teszik az immunrendszer számára a potenciálisan veszélyes idegen anyagok azonosítását. Normális esetben az immunrendszer a gliadint, a gluténfehérje egy szegmensét nem jelölné meg fenyegetésként, de az említett gének mutációi miatt a cöliákiában szenvedők szervezete a gliadint ellenséges betolakodóként kezeli.

Mivel ez egy genetikai rendellenesség, azok, akiknek első fokú rokona (testvér, szülő vagy gyermek) cöliákiában szenved, 4-15 százalékos eséllyel maguk is érintettek. És bár majdnem minden cöliákiás beteg rendelkezik ezekkel a specifikus HLA-DQA1 és HLA-DQB1 variációkkal, nem mindenkinél alakul ki cöliákia, akinek ilyen mutációi vannak. A lakosság körülbelül 30 százaléka rendelkezik ezekkel a génváltozatokkal, és ennek a csoportnak csak 3 százalékánál alakul ki cöliákia.

A smink hozzájárulhat a cöliákia tüneteihez.

A cöliákiában szenvedők nem tudják megfelelően feldolgozni a glutént, a gabonafélékben, például a búzában, rozsban és árpában természetesen megtalálható fehérjét. A betegeknek szigorú étrendi irányelveket kell követniük, és kerülniük kell a legtöbb kenyeret, tésztát és gabonafélét, hogy kezelni tudják a tüneteiket. A glutén azonban nem korlátozódik az élelmiszerekre: Egyes kozmetikumokban is megtalálható. Míg a gluténtartalmú sminkek sok cöliákiás ember számára nem okoznak problémát, másoknál kiütéseket okozhatnak, vagy további problémákhoz vezethetnek, ha lenyelik őket. Ezeknek az embereknek a gluténmentes smink egy lehetőség.

A név az 1. századi Görögországból származik.

Az 1. századi görög orvos, Aretaeus of Cappadocia lehetett az első, aki írásban leírta a cöliákia tüneteit. A betegséget koiliakosznak nevezte el a hasat jelentő görög koelia szó után, és az ebben az állapotban szenvedő embereket coeliakiáknak nevezte. Leírásában ezt írta: “Ha a gyomor nem fogadja el az ételt, és ha az emésztetlenül és nyersen halad át rajta, és semmi sem emelkedik fel a szervezetbe, akkor az ilyen embereket coeliákiásoknak nevezzük.”

Majdnem 300 cöliákiás tünet létezik.

A cöliákia a bélben kezdődhet, de az egész testben érezhető. Gyermekeknél az állapot általában puffadásban, hasmenésben és hasi panaszokban nyilvánul meg, de ahogy a betegek idősebbek lesznek, egyre több “nem klasszikus” tünetet tapasztalnak, mint például vérszegénység, ízületi gyulladás és fáradtság. A cöliákiához legalább 281 tünet társul, amelyek közül sok átfedésben van más betegségekkel, és megnehezíti a cöliákia diagnosztizálását. A betegség egyéb gyakori tünetei közé tartozik a fogak elszíneződése, a szorongás és a depresszió, a termékenység elvesztése és a májbetegségek. A cöliákiás betegeknél nagyobb az esélye egy további autoimmun betegség kialakulásának is, és a kockázat annál nagyobb, minél később diagnosztizálják az eredeti állapotot.

Néhány beteg egyáltalán nem mutat tüneteket.

Nem ritka, hogy a cöliákia tönkreteszi a beteg emésztőrendszerét, miközben nem mutat nyilvánvaló tüneteket. Az állapotnak ez a formája, amelyet néha tünetmentes vagy “csendes cöliákiának” neveznek, valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a cöliákiás betegek egy része nagy számban marad diagnosztizálatlan. Azokat az embereket, akiknél magas a betegség kockázata (például a cöliákiában szenvedők gyermekei), vagy akik olyan kapcsolódó betegségekben szenvednek, mint az 1-es típusú cukorbetegség és a Down-szindróma (mindkettő olyan állapot, amely a betegeket nagyobb kockázatnak teszi ki az új autoimmun betegségek kialakulása szempontjából), arra ösztönzik, hogy vizsgáltassák meg magukat a betegségre, még akkor is, ha semmilyen jelet nem mutatnak.

Ez nem ugyanaz, mint a búzaérzékenység.

A cöliákiát gyakran összekeverik a búzaérzékenységgel, amely egy különálló állapot, amely számos közös tünetet mutat a cöliákiával, beleértve a gyomor-bélrendszeri problémákat, a depressziót és a fáradtságot. Gyakran nevezik gluténérzékenységnek vagy gluténintoleranciának, de mivel az orvosok még mindig nem biztosak abban, hogy a glutén az oka, sokan nem cöliákiás búzaérzékenységként hivatkoznak rá. Nincs rá teszt, de a betegeket gyakran ugyanazzal a gluténmentes diétával kezelik, amit a cöliákiás betegeknek is előírnak.

Ez sem búzaallergia.

A cöliákiát gyakran a búzával hozzák összefüggésbe, mert ez az egyik leggyakoribb gluténtartalmú termék. Bár igaz, hogy a cöliákiában szenvedők nem ehetnek búzát, az állapot nem búzaallergia. A betegek nem a búzára reagálnak, hanem egy specifikus fehérjére, amely a gabonában és más gabonafélékben is megtalálható.

A betegség bármely életkorban kialakulhat.

Az, hogy most nincs cöliákiája, még nem jelenti azt, hogy egy életre biztonságban van: A betegség bármely életkorban kialakulhat, még azoknál is, akiknek a tesztje korábban negatív volt. Van azonban két életszakasz, amikor a tünetek a legnagyobb valószínűséggel jelentkeznek: a korai gyermekkor (8-12 hónapos kor) és a középső felnőttkor (40-60 éves kor). A cöliákiára genetikailag már hajlamos emberek fogékonyabbá válnak rá, amikor idősebb korukban megváltozik a bélbaktériumok összetétele, akár fertőzés, műtét, antibiotikum vagy stressz következtében.

Nem minden gabona tiltott.

A gluténmentes diéta nem feltétlenül gabonamentes diéta. Bár igaz, hogy a népszerű gabonafélék, a búza, az árpa és a rozs tartalmaznak glutént, rengeteg olyan gabona és mag van, amely nem tartalmaz, és amelyet a cöliákiás emberek biztonságosan fogyaszthatnak. Ezek közé tartozik a quinoa, a köles, az amaránt, a hajdina, a cirok és a rizs. A zab szintén természetes módon gluténmentes, de a feldolgozás során gyakran szennyeződik gluténnel, ezért a cöliákiás fogyasztóknak óvatosnak kell lenniük a vásárláskor.

A cöliákia vérvizsgálattal kimutatható.

A cöliákia szűrése régebben bonyolult folyamat volt, az orvosok idővel figyelték a betegek gluténmentes étrendre adott reakcióit. Ma már csak egy egyszerű tesztre van szükség ahhoz, hogy megállapítsák, hogy valaki cöliákiás-e. A betegségben szenvedők vérében a szöveti transzglutamináz ellenes antitestek találhatók. Ha a vérvizsgálat megerősíti ezeknek a fehérjéknek a jelenlétét a betegnél, akkor az orvosok biopsziát vesznek a bélből, hogy megerősítsék a kiváltó okot.

A gluténmentes diéta nem minden betegnél működik.

A glutén elkerülése a leghatékonyabb módja a cöliákia kezelésének, de a kezelés nem működik az esetek 100 százalékában. A betegek akár egyötödénél a károsodott bélnyálkahártya még egy évvel a gluténmentes étrendre való áttérés után sem épül fel. A legtöbb esetben a nem reagáló cöliákia azzal magyarázható, hogy az emberek nem követik elég szorosan az étrendet, vagy olyan egyéb állapotok, mint az irritábilis bél szindróma, a laktózintolerancia vagy a vékonybél baktériumok túlszaporodása akadályozza a gyógyulást. A cöliákiában szenvedőknek csak egy kis hányada nem reagál a szigorú gluténmentes diétára, és nincs semmilyen kapcsolódó betegségük. Ezeknek a betegeknek általában szteroidokat és immunszuppresszánsokat írnak fel alternatív kezelésként.

Ha nincs cöliákiája, a glutén valószínűleg nem fog ártani Önnek.

A gluténmentes diéta trendje az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt népszerűségben, és a legtöbb embernek, aki ezt követi, nincs orvosi oka erre. A gluténmentesség állítólag mindenre jó, a fogyástól kezdve az autizmus kezeléséig – de az orvosok szerint ezek mögött az állítások mögött nincs tudományos bizonyíték. A glutén kerülése segíthet néhány embernek abban, hogy jobban és energikusabban érezze magát, mert arra kényszeríti őket, hogy kivonják étrendjükből az erősen feldolgozott, egészségtelen ételeket. Ilyen esetekben a cukor és a szénhidrát az, ami miatt az emberek lomhának érzik magukat, nem pedig a gluténfehérje. Ha nincs cöliákiája vagy gluténérzékenysége, a legtöbb szakértő azt javasolja, hogy a gluténtól való tartózkodás helyett inkább általában egészségesebben étkezzen.

A számok egyre nőnek.

Egy 2009-es tanulmány szerint ma négyszer annyi embernek van cöliákiája, mint az 1950-es években, és ez a növekedés nem magyarázható pusztán a tudatosság növekedésével. A kutatók a Warren légibázison 1948 és 1954 között gyűjtött vért vizsgálták, és összehasonlították az egyik minnesotai megyében élő jelentkezők friss mintáival. Az eredmények alátámasztották azt az elméletet, hogy a cöliákia az elmúlt fél évszázadban vált gyakoribbá. Bár a szakértők nem tudják pontosan, hogy miért gyakoribb manapság az állapot, talán köze lehet a búza kezelésében bekövetkezett változásokhoz vagy a glutén elterjedéséhez a gyógyszerekben és a feldolgozott élelmiszerekben.