Amikor tíz évvel és millió álmatlan éjszakával ezelőtt terhes voltam az első gyermekemmel, ugyanúgy álltam hozzá a terhességhez, mint a főiskolai kurzusaimhoz: elolvastam mindent, amit a kezembe kaptam, jegyzeteket tanultam, órákra jártam, és csatlakoztam az üzenőfalakhoz. Mindig is nagyszerű tanuló voltam – és határozottan túlszorgalmas -, és most az volt a célom, hogy ötöst kapjak az Anyaság 101-ből.
Szorgalmasan jártam a szülésfelkészítő órákra, bejártam a kórházat, és elrángattam a férjemet a szoptatásra felkészítő tanfolyamra. Minden bodyt és köpenyt kimostam hipoallergén, festék- és illatmentes mosószerrel. Gyakoroltam a kegelt.
Aztán megszültem a babát.
És, mint a szülés utáni nők mindenütt, az ágyamban találtam magam, testnedvek szivárogtak közelről és távolról, öltések olyan helyeken, amelyekről nem is tudtam, hogy vannak, a melleim exponenciális és riasztó sebességgel nőttek, a hormonjaim összeomlottak körülöttem, és csak arra tudtam gondolni: “Erről senki sem szólt nekem. Nem volt olyan fejezet, ami erről szólt volna!”
“Miért nem mondta nekem senki?”
A válasz egyszerű: mert nem akartam hallani. Az igazság az, hogy amikor terhes voltam, csak a terhességről, a szülésről, a babakocsikról és a pelenkázó zsenikről akartam beszélni. Senki nem mondta nekem, hogy a szülés csak, szó szerint, a kezdet. Bár nem hibáztathatok egy egyetemes anyasági összeesküvést, én nem hallgattam volna rá.
Itt van tíz dolog, amit bárcsak elmondott volna nekem valaki – és bárcsak meghallottam volna:
1. Amikor először látod vagy tartod a babádat a kezedben, nem biztos, hogy angyalkórust hallasz a távolban. Lehet, hogy egy orvos még félig-meddig a testedben öltöget, vagy egy nővér pumpálja a hasadat, hogy segítsen a méhlepény kihordásában. Lehet, hogy nagy fájdalmaid lesznek. Lehet, hogy kimerültebb vagy, mint valaha is voltál egész életedben. Nem baj, ha nem hallod az angyalokat. Lesz időd azokra a varázslatos pillanatokra az új babáddal.
2. Miután megszülettél, az első utad a mosdóba esemény lesz. Ne szégyelld, ha valaki segít neked ott; ne kockáztasd, hogy egyedül ájulj el. Készülj fel arra, hogy ez csak a kezdete az anyai méltóságod elvesztésének. Hiszen még évek állnak előtted, amelyek során nem fogod tudni egyedül meglátogatni a bilit. Akár már most elkezdheted.
3. A szoptatás nehéz. Kell egy kis idő, amíg megszokod a “fogásokat”, és megtalálod azt, ami neked és a valószínűleg hisztérikusan sikoltozó újszülöttednek a legjobban megfelel. Akár jól csinálod, akár nem, a szoptatás az elején fájdalmas. Néha nagyon is. Az első babámnál megrepedtek és véreztek a mellbimbóim. A vérbőség ijesztő és rendkívül kellemetlen volt. A melleim hőt sugároztak és valósággal lüktettek. De a szoptatási tanácsadóm volt a lovagom lanolinnal bevont fényes páncélban, és az első két hét után a szoptatás sokkal kényelmesebbé és kezelhetőbbé vált. Továbbá: ha a szoptatás nem neked való, vagy ha egyszerűen nem működik, az – TÉNYLEG – rendben van. Végül is az, hogy hogyan táplálod a babádat, lényegtelen ahhoz képest, ahogyan szereted a babádat.”
4. A szülés utáni negyedik napon valószínűleg sírni fogsz. Sokat fogsz sírni. Ilyenkor általában összeomlanak a hormonjaid. Ez az a nap, amikor biztos leszel benne, hogy vége az életednek, hogy a párod egy bunkó, és hogy semmit sem tudsz jól csinálni. Csak azért fogsz sírni, mert. Ez megengedett. (DE – ha továbbra is sírsz, és továbbra is levertnek érzed magad, pronto keress segítséget.)
5. Ha lehet, legalább két hétig ne vegyél fel igazi ruhát. Amint kibújik a pizsamából, az emberek elkezdik elvárni, hogy kompetens legyen. Viseljen tiszta, friss pizsamát, ha kell, de maradjon a pizsamánkban, hacsak nem akar főzni, takarítani és látogatókat szórakoztatni az első két hét vérző, szivárgó, szivárgó és egy másik emberi életről gondoskodó részei mellett.”
6. A babák nem mindig alszanak. Ez nem valaminek az eredménye, amit azért tettél, mert szülőként eleve kudarcot vallottál. Ugyanezek a babák végül is aludni fognak. Ígérd meg! Nem teheted tönkre őket egy életre. Más szülők azt fogják mondani, hogy a babáik alszanak. Ígérem, hogy a) elferdítik az igazságot, b) másképp definiálják az “alvást”, mint te, c) még mindig esedékesek az alvászavarok, vagy d) egyenesen hazudnak. A szülői valóságnak ugyanezekkel az alternatív változataival fogsz újra szembesülni, amikor más szülőkkel beszélgetsz a bilire szoktatásról és az olvasásról a továbbiakban. Komolyan, a babák ugyanolyan különbözőek, mint a felnőttek. Egyesek jobban alszanak, mint mások. De mindannyian küzdenek néha. A gyermeked előbb-utóbb el fog aludni.
7. Ne hagyd, hogy bárki elhitesse veled, hogy nem ismered legjobban a saját babádat, és ne hagyd, hogy bárki elhitesse veled, hogy nem végzel jó munkát. Nincs egyetlen helyes szülői módszer, és sokféleképpen lehet jó szülőnek lenni. Kapcsolódó cikkek: Nem kell azt tenned, amit anyukád, anyósod vagy nagymamád tett. Hallgass a megérzéseidre.
8. Keress támogatást – szomszédsági csoportok, szoptatós csoportok, kórházi új anyuka csoportok, bármi, amit csak találsz. A más újdonsült anyákkal való kapcsolatépítés létfontosságú mentőöv lehet, még akkor is, ha a szülési szabadság után visszamész dolgozni. Újszülöttet szülni olyan, mint először egyetemre menni – meg kell találnod más újonc gólyákat, hogy együtt legyetek tanácstalanok.
9. Ne légy mártír! A gyerekek nem mártírokat látogatnak meg az ünnepekre, amikor felnőnek. Bérelj fel valakit, vagy könyörögj a barátaidnak, hogy jöjjenek és tartsák a babát, amíg te zuhanyozol és szundikálsz néha. Nem könnyű alkalmazkodni az anyasághoz. Egyik nap még csak magaddal törődsz, másnap már az ingedet sem tudod egyenesen begombolni. Ne félj kimondani, hogy “ez nehéz” vagy “ez szívás”! Nehéz, és néha tényleg szívás. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennél 110%-ban hálás a baba áldásáért, vagy ne lennél teljesen szerelmes a gyermekedbe.
10. Csinálj sok képet (és kerülj bele), mert később nem sok mindenre fogsz emlékezni. Bízz bennem.”
Mindenekelőtt azt kívánom, bárcsak ezt mondta volna nekem valaki: Az első év, amikor először leszel anya, olyan, mint semmi, amit soha többé nem fogsz megtapasztalni, akárhány gyereked is lesz. Minden nap egy csoda. Minden nap egy utazás. Minden nap úgy tűnhet, mintha 100 órán át tartana. Minden alagút végén fény van, de nem fogsz tudni róla. Soha többé nem fogod úgy érezni, hogy ötöst kapsz. Örökre meg fogsz változni. Egy bizonyos ponton rá fogsz jönni, hogy “soha senki nem mondta neked”, mert vannak dolgok, amelyeket saját magadnak kell megtapasztalnod. Nincs olyan könyv vagy tanfolyam, de még egy kis öreg néni sem a közértben, aki megmondaná neked, hogy valójában mire számíthatsz, amikor várandós vagy.”
Kapcsolódó bejegyzés: 26 ok, amiért sírtam, mióta babát várok