Üzleti kommunikációs készségek vezetőknek

A társadalmi megítélés relatív, és számos tényezőn alapuló pozitív és negatív benyomást egyaránt tükröz az emberekről. Az emberekről alkotott képzeteink segítenek abban, hogy döntéseket és gyors ítéleteket hozzunk, de vezethetnek elfogult vagy sztereotip következtetésekhez is. Bár gyakran felváltva használják, az ilyen észlelési hibák leírására használt kifejezések – sztereotípia, előítélet és diszkrimináció – különböző jelentéssel és konnotációval bírnak.

A sztereotípiák az embercsoportokra vonatkozó túlzottan leegyszerűsített általánosítások; a sztereotípiák alapulhatnak faji, etnikai, életkori, nemi, szexuális orientáción – szinte bármilyen jellemzőn. Lehetnek pozitívak (általában a saját csoportra vonatkoztatva, például amikor a nőkről azt sugallják, hogy jobbak a szociális készségeik), de gyakran negatívak is (általában más csoportokkal szemben, például amikor egy domináns faji csoport tagjai azt sugallják, hogy egy kisebbségi faji csoport veszélyes vagy ostoba).

A sztereotípia mindkét esetben olyan általánosítás, amely nem veszi figyelembe az egyéni különbségeket. Ahogy Chimamanda Ngozi Adichie írónő “Az egyetlen történet veszélye” című TED Global előadásában kifejti, a sztereotípiákkal nem az a probléma, hogy tévesek, hanem az, hogy hiányosak. Adiechie par excellence mesélő; jó humorával és éles megfigyelésével előadása felhívja a figyelmet a mindennapi tévedésekre, és erőteljes ellenszere a sztereotípiáknak.

Az előítélet azokra a hiedelmekre, gondolatokra, érzésekre és attitűdökre utal, amelyeket valaki egy csoporttal kapcsolatban vall. Az előítélet nem az egyén tapasztalatain alapul, hanem előítélet, amely a tényleges tapasztalatokon kívülről ered. Az 1970-es A vihar szeme című dokumentumfilmben Jane Elliott bemutatja, hogyan alakul ki az előítélet. A dokumentumfilm bemutatja, hogy az emberek egy kategóriájának felsőbbrendűként való meghatározása (ebben az esetben a kék szemű gyerekek) előítéletet eredményez azokkal szemben, akik nem tartoznak a preferált kategóriába.

Míg az előítélet az elfogult gondolkodásra utal, a diszkrimináció az emberek egy csoportjával szembeni cselekedetekből áll. A megkülönböztetés alapulhat életkoron, faji hovatartozáson, valláson, egészségi állapoton és más mutatókon. A diszkriminációnak számos formája lehet, a tisztességtelen lakhatási gyakorlatoktól kezdve az elfogult felvételi rendszerekig. Az Egyenlő Foglalkoztatási Lehetőségekről szóló jogszabályok és az EEOC általi végrehajtás a munkahelyi diszkrimináció megelőzésére tesz kísérletet. A diszkriminációt azonban nem törölhetjük ki a kultúránkból pusztán azzal, hogy törvényeket fogadunk el annak eltörlésére. Amint arra a faji hovatartozásról szóló vitában utaltunk, a megkülönböztetés összetett kérdés, amely kapcsolódik társadalmunk oktatási, gazdasági, jogi és politikai rendszereihez.

Az előítéletek és a megkülönböztetés átfedhetik és keresztezhetik egymást. Az egyik különleges lehetőséget jelentő terület a tudattalan előítéletesség tudatosítása. A Fast Company “How Unconscious Bias Affects Everything You Do” című cikkében a szerző, Howard Ross egy klasszikus példát közöl arról, hogyan győzték le a nagy zenekarok a rendszerszintű felvételi előítéletességet, hogy elérjék a nemek viszonylagos egyenlőségét. Bár számos tényező hozzájárult ehhez (például a meghallgatások meghirdetése ahelyett, hogy csak a meghívásokra hagyatkoztak volna), a kritikus tényező a vak meghallgatások bevezetése volt, ahol az értékelők nem látták a zenészeket. Ennek a példának a kritikus aspektusa az, hogy az előítéletességet csak akkor sikerült leküzdeni, amikor a meghallgatásra jelentkezőket arra kérték, hogy vegyék le a cipőjüket, mielőtt belépnek a meghallgatási területre. Ezt megelőzően az értékelőket még mindig befolyásolta az ítéletalkotásban a személy cipőjének hangja (azaz a magassarkú vagy lapos cipő hangja arra késztette az értékelőket, hogy ítéletet alkossanak a meghallgató neméről).

A tudattalan elfogultság nem korlátozódik egy adott iparágra vagy nemre. Ross megjegyzi, hogy “csak az elmúlt 10 évben több mint 1000 tanulmány bizonyította meggyőzően, hogy ha ember vagy, akkor elfogultságod van, és hogy ez az emberi identitás szinte minden variációjára hatással van: Faj, nem, szexuális irányultság, testméret, vallás, akcentus, magasság, kézdominancia stb.”. A következtetés: “A kérdés nem az, hogy “vannak-e előítéleteink?”, hanem inkább az, hogy “melyek a mi előítéleteink?””

Tegyél hozzá!

Javítsd ezt az oldaltTudj meg többet