A tudósok híresek arról, hogy drámai előrejelzéseket készítenek a jövőről – és a baljós robotok ismét reflektorfénybe kerültek most, hogy a mesterséges intelligencia a legkülönfélébb márkák marketingeszközévé vált.
A második világháború végén azt állították, hogy a repülő autók már csak a sarkon vannak, és hogy a 20. század végére minden energiaproblémát a fúziós energia fog megoldani. De évtizedekkel később sem látszunk sokkal közelebb kerülni ahhoz, hogy bármelyik jóslat valóra váljon.
Szóval, mi ez a sok beszéd – amit olyanok táplálnak, mint az űrbáró Elon Musk – arról, hogy a robotok átveszik a világuralmat?
A pesszimisták azt jósolják, hogy a robotok világszerte veszélyeztetni fogják a munkahelyeket, és nem csak az ipari termelésben. Azt állítják, hogy robot újságírók, robot orvosok és robot ügyvédek fogják felváltani az emberi szakembereket. A felolvadó középosztály következményeként pedig tömeges szegénység és politikai instabilitás lesz.
Az optimisták egy új paradicsomot jósolnak, ahol az emberi kapcsolatok minden fárasztó problémáját leküzdhetjük azzal, hogy tökéletes életet élhetünk könnyen cserélhető robotpartnerekkel, akik alapvető szükségleteinket és legmélyebb vágyainkat is kielégítik majd. A “munka” pedig ősi fogalommá válik.
A pesszimisták azonban megnyugodhatnak, az optimistáknak pedig le kell hűteniük a bakancsukat. A robotika szakértőiként úgy gondoljuk, hogy a robotok a jövőben sokkal láthatóbbak lesznek, de – legalábbis a következő két évtizedben – egyértelműen felismerhetőek lesznek, mint gépek.
Ez azért van így, mert még hosszú út áll előttünk, mire a robotok képesek lesznek számos alapvető emberi képességgel felvenni a versenyt. Íme öt ok, amiért a robotok még nem készülnek átvenni a világuralmat.
Az emberhez hasonló kezek
A tudósok még messze vannak attól, hogy lemásolják az emberi kezek komplexitását. A ma valós alkalmazásokban használt robotok kezei ügyetlenek. A laboratóriumokban kifejlesztett kifinomultabb kezek nem elég robusztusak, és nem rendelkeznek az emberi kéz ügyességével.
Taktilis érzékelés
A csodálatos emberi és állati bőrnek, amely számos tapintásérzékelőt foglal magában, nincs technikai párja. Ez az érzékelés szükséges az összetett manipulációhoz. Emellett a robotokban az érzékelők bemenetét feldolgozó szoftver közel sem olyan kifinomult, mint az emberi agy, amikor a tapintásérzékelőktől kapott üzenetek értelmezéséről és az azokra való reagálásról van szó.
A manipuláció irányítása
Még ha az emberi kézhez hasonló mesterséges kezekkel és kifinomult mesterséges bőrrel rendelkeznénk, akkor is meg kellene tudnunk tervezni, hogyan tudjuk irányítani őket, hogy emberhez hasonló módon manipuláljanak tárgyakat. Az emberi gyerekeknek évekbe telik, amíg ezt megtanulják, és a tanulási mechanizmusokat nem értjük.
Az ember és a robotok közötti interakció
Az emberek közötti interakció jól működő beszéd- és tárgyfelismerő rendszerekre, valamint egyéb érzékelőkre, például szaglásra és ízlelésre, illetve tapintásérzékelésre épül. Bár a beszéd- és tárgyfelismerés terén jelentős előrelépés történt, a mai rendszerek még mindig csak meglehetősen ellenőrzött környezetben használhatók, amikor nagyfokú teljesítményre van szükség.
Az emberi ész
Nem kell mindent megépíteni, ami technikailag lehetséges. Az emberi ész dönthet úgy, hogy nem fejleszti ki teljesen az ilyen robotokat, mert azok potenciális károkat okozhatnak a társadalomnak. Ha sok évtized múlva a fent említett technikai problémákat leküzdenék, hogy komplex, emberhez hasonló robotokat lehessen építeni, a szabályozás még mindig megakadályozhatná a visszaéléseket.
Simítsuk ki a széleket
Kutatási projektünkben, a SMOOTH-ban olyan robotokat tervezünk, amelyek reményeink szerint 2022-re már időseket gondozó intézményekben fognak működni. Ezek a robotok olyan ismétlődő, emberi és robot interakciót igénylő feladatok megoldására szolgálnak majd, mint például a szennyes és a hulladék elszállítása, a víz kínálása az embereknek vagy a reggelizőasztalhoz vezetés.
A robotok egyszerűsítésére, valamint az általuk elvégzendő feladatok gondos kiválasztására volt szükség ahhoz, hogy négy éven belül kereskedelmi szempontból életképes termékekké válhassanak.
A megközelítésünk nem az első három probléma – az emberhez hasonló kéz, a tapintás érzékelése és a manipuláció irányítása – megoldása volt, hanem e robotikai útakadályok elkerülése.
A negyedik probléma, az ember és a robot interakciójának megoldására a komplexitás csökkentése érdekében ismétlődő feladatokat választottunk, mivel a várható interakciók – bizonyos mértékig – kiszámíthatóak.
A robotok ma már valóság az iparban, és a robotporszívóknál összetettebb formában fognak megjelenni a közterületeken. De a következő két évtizedben a robotok nem lesznek emberszerűek, még akkor sem, ha esetleg úgy néznek ki, mint az emberek. Ehelyett kifinomult gépek maradnak.
Szóval a közeljövőben bekövetkező robotlázadástól való félelemtől nyugodtan el lehet tekinteni.