A felszínen az Europa Universalis IV talán nem tűnik többnek, mint egy térkép és egy térképész álma, mégis erőteljesen hatott a képzeletünkre, és tovább erősítette a grand strategy játékok mainstream vonzerővel bíró alműfajává válását.
Kevés olyan stratégiai játék van, amelyben minden egyes döntésnek ekkora hatása van a világ állapotára – egy olyan zavarba ejtően összetett játék, amely számtalan belső történészt inspirál -, olyan sok szabály és mechanika, hogy a tanulási görbe több száz órára nyúlik. Az EU4 azonban már hét éves, és a kor jelei már látszanak rajta. Most, hogy a Crusader Kings 3 beveszi a Steamet (elolvashatod a CK3 értékelésünket, vagy megtanulhatsz néhány trükköt a CK3 tippek útmutatóban), itt az ideje, hogy elkezdjünk gondolkodni az Europa Universalis 5-ön.
Összeszedtünk néhány javaslatot, amit be lehetne építeni egy folytatásba. Íme öt fő dolog, amit szívesen látnánk az Europa Universalis 5-ben, amikor a Paradox eljut a bejelentésig. Victoria 3, amikor?
Estates
Történelmileg a korona és a birtokok közötti viharos kapcsolat gyakran állt a belső konfliktusok középpontjában a korszak nagy részében. Még a 18. században is ezek a helyi szervek sokkal bensőségesebb módon keresztezték a polgárok életét, mint a monarchia vagy az állam.
A spekulációról szólva:
Az első javaslatunk tehát az, hogy a monarchia és a birtokok közötti kapcsolat legyen az EU5 központi jellemzője, és az, amelyen keresztül minden másnak kölcsönhatásba kell lépnie. A magvasztási folyamatot teljesen átdolgoznánk, hogy hangsúlyozzuk az újonnan meghódított területek birtokainak a birodalmadba való integrálásának kihívásait. Az autonómia a korona és a birtokok közötti, az irányításért folytatott küzdelemmé válna. Az abszolutizmus pedig engedékenyebbé tenné a birtokokat, és könnyebbé tenné a magokat a késői játékkorszakokban.
A királyi birtokok rengeteg erőteljes jótéteményt nyújtanának a koronának, mint például a kölcsönök fedezetét és a helyi milíciákat. De az erősen hűtlen birtokok a birodalom belügyeibe is beleavatkozhatnának. A külföldi országok hasonlóképpen beavatkozhatnának a hűtlen vagy erősen autonóm hazai birtokokba, közvetlenül velük tárgyalva, így megkerülve a koronát. Egy kibővített birtokrendszer lehetővé tenné a Paradox számára, hogy szimulálja az államépítést és a belpolitikát anélkül, hogy drámaian megváltoztatná a sorozat lényegét.
Vallási kisebbségek
A kora újkori Európa a különböző vallások gyúlékony foltozata volt, ahol a leghomályosabb nézeteltérések is “forradalmakat gyújtottak és trónokat buktattak meg” Christopher Clark történész szerint. A jelenlegi vallási rendszer – az EU3 furcsa reliktuma – vitathatatlanul nem ragadja meg a vallási viszályok teljes skáláját ebben az időszakban. Tehát a vallási kisebbségeket a népességed egy tényleges százalékos arányaként kellene képviselni, amely az egész birodalmadban az egység és a cél látszatával cselekszik.
Ez arra kényszerítené a játékosokat, hogy nehéz kompromisszumokat kössenek. Ha a játékos úgy dönt, hogy kiirt egy kisebbségi vallást, akkor az széleskörű viszálykodással és diszharmóniával fenyeget, ami az egész nemzetet káoszba taszíthatja. Ha viszont a játékos a kisebbség tolerálása mellett dönt, akkor tiszteletben kell tartania a vallási szokásokat, és a hatalmat helyi szintre kell átruháznia, ami súrlódásokat okozhat más vallásokkal.
Ha a vallási szolidaritás és a tolerancia közötti küzdelem befolyásolná egy nemzet belpolitikáját, akkor a nemzetközi színtéren is hasznos diplomáciai eszköze lehetne az államvezetésnek és a diplomáciának. A különösen vallásos és jámbor uralkodók gyakran fejezték ki szolidaritásukat más birodalmakban élő elnyomott kisebbségek sanyarú helyzete iránt, hogy a hasonlóan gondolkodó nemzetek kegyeit elnyerjék. Ezért az EU5 lehetővé teheti, hogy vallási menedéket nyújtson az elnyomott népeknek, hogy némi fejlődést érjen el otthon, és diplomáciai tekintélyt szerezzen külföldön.
Koalíciós és ligaháborúk
A Cambrai ligaháború, amely 1508 és 1516 között tartott, olyan típusú nemzetközi konfliktus volt, amelyben az EU4-nek jeleskednie kellett. Ami Velence-ellenes szövetségnek indult, hamarosan Velence és a pápai államok közötti paktummá alakult, hogy kiűzzék a franciákat Itáliából. A végén Franciaország és Velence szövetségre lépett Anglia, Kasztília, Ausztria és a pápa ellen. De mint bárki, aki játszott már az 1508-as kezdési dátummal, tudja, a háborút lehetetlen modellezni a jelenlegi háborús rendszerben.
Azért, hogy dinamikusabbá és érdekesebbé tegyék az együttműködést, a koalícióknak gyorsan kellene létrejönniük, különösen a nagy és fenyegető nemzetek ellen. Ezek vonzanák a riválisokat és más opportunista nemzeteket, akik gyors területszerzésre vágynak. Ahhoz azonban, hogy igazságosabbá tegyék őket, a játéknak bizonyos fokú rugalmasságot és diplomáciát kellene nyújtania – például lehetőséget kellene adnia arra, hogy a koalíció ingatag tagjait föld vagy pénz ígéretével megvásárolják. Feltételezve, hogy ez megfelelően megvalósítható (ami nagy kérés), az ingadozó nemzeteknek képesnek kellene lenniük arra, hogy egy folyamatban lévő háború során oldalt váltsanak (amit a jelenlegi rendszer nem tesz lehetővé).
Ezeknek a változtatásoknak köszönhetően a koalíciók még mindig nagyon erősek, de változékonyabbak és megbízhatatlanabbak lennének. A korai harctéri kudarcok vagy a tagok (különösen a riválisok) közötti diplomáciai súrlódások miatt egy gyenge koalíció gyorsan felbomolhat, mivel a tagok elveszítik a harci kedvüket. A baráti koalíció tagjai azonban hajlandóbbak arra, hogy a végsőkig támogassák egymást.”
Gazdaság
Az 1444 és 1820 közötti EU4-es időkeret szinte tökéletesen magába foglalja a merkantilista doktrína csúcspontját. Ez volt az államok és a vállalkozások közötti konvergencia korszaka, amelyben a kereskedők és a proto-iparosok az uralkodót olyan gazdaságpolitikai partnernek tekintették, aki gyakran a külkereskedelem értékeit támogatta.
Még több ilyet: Itt vannak a legjobb stratégiai játékok PC-n
Ezt egy mélyebb és dinamikusabb Victoria-stílusú kereskedelmi rendszerrel lehet modellezni, amely lehetővé teszi az egyes áruk áramlásának irányítását vámok és szabályozások révén. A másik fontos gazdasági trend ebben a korszakban a pénzügyi rendszer rohamos növekedése volt a drága háborúk és építkezések kifizetésére. Egy hipotetikus Europa Universalis 5-ben ez megkövetelhetné, hogy kölcsönökről tárgyalj konkrét pénzszolgáltatókkal.
Követelések & Háborúk
A kémkedésen alapuló követelésrendszer az EU4-ben mindig is meglehetősen tökéletlen és sajátos megközelítése volt a történelmi valóságnak. Még a 18. századig a stratégiai házasság volt a területszerzés preferált eszköze minden ambiciózus állam számára. Az EU5-nek tehát hangsúlyoznia kell a királyi házasságok és az öröklés kritikus jelentőségét a követelések keletkezésében. Amint egy követelés a kezedben van, a külföldi nemzetek elkötelezhetik magukat a támogatás mellett vagy akár ellene, esetleg nemzetközi válságot kirobbantva.
A hadviselés központi szerepét tekintve a sorozatban a Paradox jelentősen javíthatna rajta új egységtípusok és az Imperatorhoz hasonló ellátási rendszer bevezetésével. A nemzetek hadseregük és jövedelmük egy bizonyos százalékát is “felajánlanák” egy háborúra, számos tényezőtől, például a bizalomtól függően. A hadsereg többi része semleges maradna, hogy minden konfliktus ne fajuljon elkeseredett harcokká. Egy másik lehetséges mechanika lehetővé tenné, hogy egy kedvezőtlen csatában való részvételt visszautasítsanak. Vagy kiállsz és harcolsz, vagy azonnal visszavonulsz.
Még több ilyet: A grand strategy games útmutatója
Az EU4 érdekes lépéseket tett a hadviselés terén, különösen az erődök jelentőségének és hatásának átdolgozásában, de ezek stratégiai (és békeidős) döntések. Az Imperator megmutatta, hogy van mód arra, hogy a nagystratégiai harcot taktikusabbá és érdekesebbé tegyük anélkül, hogy egy Hearts of Iron-stílusú rendszer gyomrába merülnénk, és jó lenne látni, hogy egy folytatásban beépítik ezeket az újabb ötleteket
.