Mi az ólom?
Az ólom a természetben előforduló kékes-szürke fém, amely kis mennyiségben megtalálható a föld külső rétegében. Az ólom környezetünk minden részében megtalálható. Nagy része emberi tevékenységből származik, beleértve a fosszilis tüzelőanyagok elégetését, a bányászatot és a feldolgozást.
Az ólom számos különböző anyagban megtalálható. Még mindig megtalálható az ólomalapú festékekben, akkumulátorokban, lőszerekben, fémtermékekben, például forrasztóanyagokban és csövekben, valamint a röntgensugarak árnyékolására szolgáló eszközökben. Az egészségügyi aggályok miatt az utóbbi években csökkentették a benzinben, festékekben és kerámiatermékekben, tömítőanyagokban és csőforrasztásokban található ólom mennyiségét. Ennek eredményeként a vérünkben lévő ólom mennyisége ma már sokkal kevesebb, mint 30 évvel ezelőtt.
Az ólom okozta megbetegedésekről és kezelésről további információkért látogasson el a CDC-ATSDR ólom oldalára.
Hol és hogyan kerül ólom az ivóvízbe?
Az ólom ritkán fordul elő természetes módon a vízben; általában a szállítórendszerből kerül a vízbe. A csapvíz magas ólomszintjéhez elsősorban az ólomcsövek járulnak hozzá. Más források közé tartoznak a vízellátó rendszer részei, mint például a rézcsövek, a csapokban, hűtőkben és szelepekben lévő sárgarézek összekötésére használt ólomforrasztás. Bár a sárgaréz általában alacsony ólomszintet tartalmaz, az ólom mégis oldódhat a vízben, különösen, ha a szerelvények újak. A 20 évnél régebbi magánkutak ólmot tartalmazhatnak a “tömítő” elemben, amelyet a kút lezárására használnak a kútszűrő felett. A kutakban használt régebbi búvárszivattyúk egyes márkái szintén tartalmazhatnak ólmozott sárgaréz alkatrészeket. A csövek és szerelvényrészek korróziója miatt ólom kerülhet a csapvízbe.
Hogyan tudhatom meg, hogy van-e ólom az ivóvizemben?
Ha problémára gyanakszik, és az ivóvíz magánkutakból származik, forduljon az állami tanúsító hivatalhozkülső ikon az Ön területén található laboratóriumok listájáért, amelyek díj ellenében elvégzik az ivóvíz vizsgálatát.
Hogyan távolíthatom el az ólmot az ivóvizemből?
Először is próbálja meg azonosítani és eltávolítani az ólomforrást. Ha magán kútja van, ellenőrizze a kutat és a szivattyút is a lehetséges ólomforrások szempontjából. Egy engedéllyel rendelkező kútvíz-szerelő segíthet megállapítani, hogy a kút bármelyik alkatrésze ólomforrás-e.
A víz felmelegítése vagy felforralása nem távolítja el az ólmot. Mivel a víz egy része a forralás során elpárolog, a víz ólomkoncentrációja a víz forralása során valóban kissé megnövekedhet.
Ha nem lehetséges vagy nem költséghatékony az ólomforrás eltávolítása, a vízrendszer átöblítése a víz ivásra vagy főzésre történő felhasználása előtt lehetséges. Bármikor, amikor egy adott csapot több órán keresztül (körülbelül 6 vagy több órán keresztül) nem használtak, átöblítheti a rendszert úgy, hogy a vizet körülbelül 1-2 percig folyatja, vagy amíg a víz olyan hideg nem lesz, amennyire csak lehet. Minden csapot külön-külön öblítsen át, mielőtt a vizet ivásra vagy főzésre használná. A csapból átöblített vizet használhatja növények öntözésére, mosogatásra vagy ruhák mosására, illetve tisztálkodásra. Kerülje a forró csapvízzel való főzést vagy ivást, mert a forró víz könnyebben oldja az ólmot, mint a hideg víz. Ne használjon forró csapvizet gabonafélék, italok készítéséhez vagy csecsemőtápszer keveréséhez. A csap lehúzása után hideg vizet vehet fel, majd szükség esetén melegítse fel.
Az olyan vízkezelési módszereket is érdemes megfontolni, mint a fordított ozmózis, a desztilláció és a kifejezetten az ólom eltávolítására tervezett szénszűrők. Általában ezeket a módszereket csak egy csapnál használják a víz kezelésére. Az ajánlott eljárásokkal kapcsolatban forduljon a helyi egészségügyi hivatalhoz. Ha többet szeretne megtudni ezekről a szűrőkről, kérjük, forduljon az NSF Internationalexternal ikonhoz, a közegészségügyet és közbiztonságot szabványok kidolgozásával, terméktanúsítással, oktatással és kockázatkezeléssel szolgáló szervezethez. Ne feledje, hogy rendszeresen, legalább évente egyszer vizsgáltassa meg kútvizét, hogy megbizonyosodjon a probléma ellenőrzéséről.