Hogyan befolyásolja az étvágytalanság a rákos betegeket?
Az étvágytalanságot az étkezés iránti vágy csökkenése vagy hiánya jellemzi. Az étvágytalanság gyakori a rákos betegek körében, és közvetlenül a rák okozhatja, különösen az emésztőrendszeri rákok, mint a gyomor- és hasnyálmirigyrák, valamint a petefészek- és tüdőrák. Az étvágytalanságot okozhatja egy “kachexia” nevű állapot, vagy maga a rák okozta anyagcsere-változás, amelyet a rákkezelések is megnehezíthetnek. Számos rákellenes gyógyszer és kezelés, például a kemoterápia, az immunterápia és a gyomorra és a belekre összpontosító sugárterápiás kezelések szintén összefüggésben vannak az étvágytalansággal. A gyomor-bél traktust megzavaró mellékhatások szintén étvágytalanságot idézhetnek elő. Ezek közé tartozik a szájszárazság, a szájfájás, a rágási vagy nyelési problémák és a székrekedés. A fájdalom, a fáradtság és a depresszió szintén étvágytalansághoz vezethet. Ha az étvágytalanságot nem kezelik, az komoly súlyvesztéshez és az erővesztéssel járó izomsorvadáshoz, valamint az immunrendszer károsodásához vezethet. A testsúly- és izomvesztés a kezelés fokozott toxicitását, valamint a kezelés megszakítását és/vagy késleltetését is eredményezheti.
Milyen valószínű, hogy a rákos betegek étvágytalanságot tapasztalnak?
Az étvágytalanság gyakori a rákos betegeknél, különösen a petefészek-, tüdő-, gyomor- vagy hasnyálmirigyrákban szenvedőknél. A sugárkezelés, a kemoterápia és az immunterápiás kezelések gyakori mellékhatása is. A kezelésekhez kapcsolódó egyéb mellékhatások, például a szájfájás, rágási és nyelési nehézségek súlyosbíthatják az étvágytalanságot.
Hogyan segíthet az integratív ellátás?
Az integratív rákgyógyászok segíthetnek az étvágytalanság kezelésében azáltal, hogy a kiváltó okok közül néhányat, például az émelygést és a megváltozott ízlelést célozzák meg. Az ajánlott támogató ellátások közé tartozhatnak:
Táplálkozási támogatás
A jó tápláltsági állapot fenntartásához elegendő tápanyag elfogyasztása nehéz lehet a rákbetegek számára, ha nincs kedvük enni. A dietetikusok javasolhatják a tervezett étkezési időpontokat, ahelyett, hogy az éhségen alapuló jelzésekre hagyatkoznának, amelyek tompák lehetnek vagy hiányozhatnak. A dietetikusok a betegek onkológusaival együttműködve adott esetben étvágyserkentőket is javasolnak. Ha az étvágytalanságot émelygés, megváltozott ízlelés, szájfájás vagy fájdalom okozza, a táplálkozási ajánlások közé tartozhatnak a jól tolerálható és könnyen bevehető, módosított állagú ételek és folyékony táplálékok. A dietetikusok vitamin- és/vagy ásványianyag-pótlást is javasolhatnak az étrend hiányosságainak pótlására. A halolajat vagy eikozapentaénsavat, azaz EPA-t tartalmazó kiegészítő táplálékkiegészítők segíthetnek az anyagcsere mögöttes változásainak korrigálásában. A betegeknek további táplálkozási támogatás céljából tápszondát vagy intravénás táplálást írhatnak elő. A dietetikusok rendszeresen újraértékelik a betegek egyéb beavatkozásokra adott válaszát, és tájékoztatják az ellátó csapatot, ha ilyen típusú táplálkozási támogatásra van szükség. Emellett oktatást és felügyeletet is biztosítanak, hogy segítsék a betegeket az ilyen táplálások kezelésében.
Tudjon meg többet a táplálkozási támogatásról