Minden hónapban egy másik teljes kiőrlésű gabonát mutatunk be a Teljes Kiőrlésű Gabonatanács honlapján, beleértve az egészségügyi előnyeiről szóló információkat, főzési tippeket és recepteket, történelmi/kulturális tényeket és egyebeket. Kattintson a teljes naptár megtekintéséhez.
BARLEY
Az árpa a világ egyik legkorábbi termesztett gabonája, amely világszerte megjelenik a hagyományos étrendben. Egykor a gladiátorok és az egyszerű emberek tápláléka volt, ma már elsősorban állati takarmányozásra és az alkoholtartalmú italokhoz használt malátának termesztik. Az árpa azonban továbbra is fontos élelmiszernövény a fejlődő régiókban és olyan helyeken, ahol más gabonafélék nem teremnek. Mivel az éghajlat változik, és a fenntarthatóság fontossága egyre nyilvánvalóbbá válik, az árpa mint növény ellenálló képessége, valamint számos egészségügyi előnye, mint élelmiszer, fontos példájává teszi egy olyan tápláló, dinamikus növénynek, amely kevésbé “ideális” körülmények között is képes boldogulni.
A termesztett árpa, a Hordeum vulgare, a Hordeum spontaneum vadon élő fajból származik. A termesztett árpának két csoportja van – a kétsoros árpa és a hatsoros árpa. Az árpaszemeknek emészthetetlen, vastag külső héja van, amelyet nagyon óvatosan kell eltávolítani, hogy a szem korparéteg egy része ne vesszen el. Emiatt gyakori, hogy az árpa gyöngyözött vagy félgyöngyözött, ami azt jelenti, hogy a korpa egy része vagy egésze ki van csiszolva. Ennek a feldolgozási nehézségnek az elkerülése érdekében az árpa héj nélküli fajtáit úgy nemesítették, hogy a héj annyira lazán rögzüljön, hogy a betakarítás során általában leesik. Ez csökkenti a feldolgozási időt, és biztosítja, hogy az összes korpa és csíra megmaradjon. Ha biztos szeretne lenni abban, hogy egész árpát kap, keresse a 100% Whole Grain bélyegzőt és az egész, hántolt vagy hántolatlan árpát a gyöngyözött vagy félgyöngyözött helyett. Nézzen meg néhány fényképet a különböző árpatípusokról itt.
Az árpa ott is jól terem, ahol más fő gabonafélék a tengerszint feletti magasság, a kevés csapadék vagy a talaj alacsony sótartalma miatt nem fejlődnek. Az árpa tűrőképességét példázza a Norvégiától Chiléig termesztett, lenyűgöző földrajzi termesztési tartománya. Az árpa legnagyobb termelője 2015-2017 között az Orosz Föderáció volt, amelyet Franciaország, Németország és Ausztrália követett, és ez a lista tovább mutatja az árpa dinamikus termesztési képességeit. Az árpa az Egyesült Államokban a gabonafélék termesztésében a negyedik helyen áll a kukorica, a búza és a rizs mögött. 2012-ben az árpa mintegy negyedét malátának termelték, a fennmaradó rész nagy részét takarmányozásra használták fel.
TÖRTÉNET
Az árpa a világ egyik legrégebbi kultúrnövénye, amelyet több mint 10 000 évvel ezelőtt háziasítottak Délnyugat-Ázsiában. A régészeti filmek alapján egyértelmű, hogy az árpát más gabonafélékkel, az emmerbúzával és az einkornnal együtt rendszeresen termesztették az i. e. 11000-10500 közötti időszakban, gyakran olyan hüvelyesek mellé ültetve, mint a lencse és a csicseriborsó. Bár Délnyugat-Ázsiát nagymértékben elfogadják az árpa háziasításának pontjaként, nem biztos, hogy ez az egyetlen. Az árpa délnyugat-ázsiai régészeti maradványai és a Tibeti-fennsík közötti genetikai változatosság miatt sokan úgy vélik, hogy Tibet az árpa háziasításának egy teljesen különálló pontja.
A származástól függetlenül az árpa gyorsan elterjedt és fontos termény lett egész Eurázsiában. A háziasított árpa gyorsan továbbvándorolt a Közel-Keletről Kelet-Közép- és Dél-Ázsián keresztül Európába és Afrikába. Az árpa i.e. 5000-re gyökeret vert Afrikában, Etiópiában elég hosszú ideig létezett ahhoz, hogy – bár nem eredeti kultúrfajtaként – külön genetikai különbségeket alakított ki eurázsiai rokonaitól. Az árpa számos differentiális útvonalon tovább vándorolt kelet felé, és i. e. 2000-re az árpa egész Európában meghonosodott.
Az árpa fontosságát az ókori életben mind a régészeti, mind az írásos emlékek bizonyítják. A mezopotámiai lelőhelyeken több árpamaradványt találtak, mint búzát, ami alátámasztja azt a feltételezést, hogy az árpa a tömegek tápláléka volt. Az ókori Sumériában az árpának volt istene, de a búzának nem. A rómaiak árpával etették gladiátoraikat, amit egyesek az erejüknek tulajdonítottak, és a gladiátorokat hordearii-nak, azaz árpás embereknek nevezték. Lassan a búza előnyre tett szert az árpával szemben, és a Kr. u. 1. századra a búza megelőzte az árpát, mint fő gabonaféle. Az árpa elsősorban állati takarmányozásra szorult vissza, bár Észak-Európában egészen a 16. századig fontos élelmiszernövény maradt.
Az árpa két különböző úton jutott el Amerikába – Kolumbusszal Új-Angliába és a 17. században a spanyol hódítókkal délre. Az Újvilágban az árpát elsősorban az alkoholtartalmú italokban való felhasználás céljából malátázták. Az árpa ehetetlen, kemény külső héja miatt sokkal jobb malátázásra, mint a rozs vagy a búza. Ez a jelentős réteg védi a csírázó magot a malátázás során, amely folyamat magában foglalja a magas nedvességtartalmú szemek kezelését. Az árpát ma is malátázzák a sör és a szeszes italok előállítására.
TÁPLÁLKOZÁS
Az árpa mintegy 17% fibort tartalmaz, ami az összes teljes kiőrlésű gabonaféle közül az egyik legmagasabb érték. Magas az oldható béta-glükán fiber-tartalma is, a fiber egy speciális típusa (a zabban is megtalálható), amely segíthet a vércukorszint szabályozásában és csökkentheti a szívbetegségek kockázatát. Az árpa emellett bizonyítottan csökkenti a vérnyomást és jelentősen csökkenti az összkoleszterinszintet. Sőt, a teljes kiőrlésű árpát támogató kutatások olyan erősek, hogy 2008-ban az FDA jóváhagyta az árpatermékekre vonatkozó minőségi egészségre vonatkozó állítást, amely összekapcsolja őket a szívkoszorúér-betegség csökkent kockázatával.
Minden teljes kiőrlésű gabona a tápanyagok differens keverékét tartalmazza. Az árpa jó forrása (az ajánlott napi érték legalább 10%-át biztosítja) a fehérjének, magnéziumnak, foszfornak, B3-vitaminnak és réznek, és kiváló forrása (az ajánlott napi érték legalább 20%-át biztosítja) a fibernek, mangánnak, szelénnek és tiaminnak (B3-vitamin).
Idő az evéshez!
Az árpa az éléskamrában 6 hónapig, a fagyasztóban pedig akár 1 évig is tárolható. Az egész árpa flour 3 hónapig tárolható a kamrában és legfeljebb 6 hónapig a fagyasztóban.
A teljes kiőrlésű árpa főzéséhez főzzön egy csésze szárított gabonát 3 csésze folyadékkal. Forraljuk fel, majd főzzük 45-60 percig, így 3,5 csésze főtt gabonát kapunk. Egyes márkák az éjszakai áztatást javasolják a főzési idő lerövidítése érdekében.
Az árpa kellemesen omlós és rágós, így ideális gabonasalátákhoz és piláfokhoz, és kiválóan helyettesíti a rizst, különösen currykben, kevergetve sült ételekben és rizottókban. Az árpának gazdag íze van enyhe édességgel, jól párosítható gombákkal, gyökérzöldségekkel, meleg fűszerekkel és őszi ízekkel, például almával. Egy adag főtt árpa (¼ csésze, nyersen) 160 kalóriát, 8 gramm bogyót és 6 gramm fehérjét tartalmaz.
Próbálja ki az alábbi árpa recepteket!
Árpás ananász és jicama saláta avokádóval
Sült csirke almával és árpával
Eper és árpa pogácsa
.